in

Ágh István – Halálig biztató

Ágh István – Halálig biztató

Kutyánk hazaszökdel havasan, véresen,
pofájába ragadt a vadnyúlszőr, a föld.
Tengeriszárcsomók rikácsolnak a szélben –
keménységük egy világot kitölt.

Szavam, lélegzetem, mint fehér agancsot
korcs bodzafák között most számon hordozom.
Örömre ölt malac, fagybahasító láng
szérűjében sürög az én gyerekkorom.

A réges-régi tűz már szemem fénye lett,
csak szemeimből ki nem írtható.
Havas reggelek boldogsága ő,
halálig biztató.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Mezei András: Apja és fia

Ágh István: 55 napja