in

Alma, alma, piros alma – gondolatok Gryllus Vilmos verse kapcsán

Hirdetés

Elérkezett a gyümölcsfák metszésének ideje. Ha azt szeretnénk, hogy sok piros alma mosolyogjon majd nyáron a kertünkben, be kell tartanunk néhány szabályt. A fa gondozása igazán nem nehéz feladat, de a természet annál inkább meghálálja a törődést.

Nyilván Gryllus Vilmos is jól tudja, milyen fontos feladatot látnak el a magyar gazdák, akik nélkül a fővárosi népnek nem lenne mit ennie.

Az március közepén talán még mindegy, hogy a gyümölcsfák termését végül mi magunk szakítjuk le, vagy pedig ezt a feladatot a szélre bízzuk, de ahhoz, hogy a kettő közül bármelyik is megvalósulhasson, az alábbi tevékenységeket kell elvégeznünk:

Nagyon fontos, hogy az ágak felső oldaláról induló és függőlegesen fel felé törő vesszőket eltávolítsuk, és ugyanígy tegyünk a korona belseje felé növőkkel.

Mennyiben az oldalvesszők túl sűrűn nőttek, meg kell azokat ritkítani, de úgy, hogy a virágképző rövidhajtások megmaradjanak!

Ne feledjük, hogy végül a virágból alakul ki a termés!A vesszőket a tőből vágjuk ki, miközben a párnaszerűen megvastagodott sűrűt meghagyjuk, hiszem abból keletkezik a sebet lezáró szövetréteg.

Sokan egyébként egyszerű olajfestékkel kezelik a vastagabb csonkokat! Ha mi is így teszünk, lehetőleg ne esős időben, mert ha a vizes sebet festjük be, begombásodhat. Semmiféleképpen se hagyjuk az ágakat korhadni!

A hajtásnövekedés mérsékelhető, ha vízszintes helyzetbe lekötözzük a felfelé növő friss ágakat. Ügyeljünk rá, hogy a vázágak 45 °-os szöget zárjanak be be a törzzsel. Ha szükséges, feszítsük ki kötözéssel!

A csúcs és az oldalágak csúcsait összekötő háromszög felső szögének 120 fokosnak kell lennie. A vezérvesszőt 60-80 cm-rel a legfelső oldalágak végénél kell elvágni!

Végül annyi, hogy okos ember nem a földről eszi az almát, hanem inkább létrára mászik, ha a pirosló termés túl magasan lóg!

Igényes pálinkakészítők is csakis fáról szakított gyümölcsöt használnak, de minderről majd a szüreti szezonban értekezzünk bővebben!

Gryllus Vilmos: Alma, alma, piros alma

Alma, alma piros alma
odafenn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám
De elérnem
Nincs reményem,
Várom, hogy a szél
Azt az almát,
piros almát
lefújja elém.

Várjuk a kommenteket

Nagy ötlet! A magyar költők versei a süteményeken

József Attilának ez nagy traumát okozott