in

Áprily Lajos – Mennék eléd

Hirdetés

Jöjjön Áprily Lajos Mennék eléd verse.

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!

Köszönjük, hogy elolvastad Áprily Lajos Mennék eléd című költeményét.

Mi a véleményed Áprily Lajos Mennék eléd írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Sajó Sándor: A veréb

Áprily Lajos – Éjjeli zene