in

Áprily Lajos: Őszi rigódal

Hirdetés

Jöjjön Áprily Lajos: Őszi rigódal verse.

Megeste már a dér a bokros oldalt,
fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után.
Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,
egy ritka lombú vadcseresznyefán.
Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,
rég hallgat búbosbanka-, s gerleszó.
Ha pártaian, s nem várja fészek-öl sem,
miért szól még a megtévedt rigó?
Tán június sugár-illúziója
remegett át a bíbor lomb felett,
s attól dalol a völgy révült rigója
ilyen évszak-tévesztő éneket.
Nem is téved: halkan szól, mintha félne,
köd ül a hangok túlfinom során,
mintha húnyt szemmel, álmában zenélne,
egy álom-őszben, álom-fuvolán.
A hangja nem fog mámorral kitelni,
nagy líra nincs. S mégis, így volna jó:
amíg a hófelhő jön, énekelni,
mint az a révült, holdkóros rigó.

Köszönjük, hogy elolvastad Áprily Lajos költeményét.

Mi a véleményed az Őszi rigódal írásról?

Írd meg kommentbe!

 

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Tompa Mihály: A gólyához

Petőfi Sándor: Egy estém otthon