Arany János „Itthon” című verse a családi otthon meghitt légkörét idézi meg, ahol a lélek megpihen, és minden gond elsimul.
Az egyszerű, mégis szívhez szóló sorok az otthon és a szeretteink között megélt örömöket, békét és biztonságot dicsőítik.
Olvassuk el ezt a gyönyörű verset, amely emlékeztet arra, hogy az otthon nem csupán hely, hanem érzés is – a szeretet melegsége és a lélek nyugalma.
Jöjjön Arany János: Itthon verse.
Mint a madár a fészkére,
Szomju vándor hűvös érre,
Mint a gyermek anyaölbe:
Vágyom én e nyájas körbe.
Itt, enyelgő kis családom
Közt, van az én jó világom;
Künn borong bár a magasban:
Itt örökké csillagos van.
Csillogó szem, mosolygó ajk:
Ez az amit szívem óhajt,
S küszöbömet átallépve,
Ez derűl itt én elémbe.
Szívem ifjul, gyermekké lesz:
Kis örömet nagynak érez,
Körülem is ártatlan kedv
Játszi pillangója repked.
És felejtem egyelőre
Gondjaimat a jövőre:
Mi nehéz súly függ e vállon,
Nehogy kedvök búra váljon.
Gyermek-szívvel, öntudatlan
Nyugszom meg e gondolatban:
Hogy övéit el nem hagyja,
Ki mindnyájunk édesatyja.
