in

Babits Mihály: Alkony

Hirdetés

Jöjjön Babits Mihály : Alkony verse.

Az erdő hallgatag,
nyugosznak a vadak,
lankadt állal hevernek
ágyán a hűs avarnak,
mit a szelek levernek
majd újra felkavarnak.

De most eláll a szél.
De most a csönd beszél.
De most jőnek a villik.
Ó most a lomb se hullik:
alkonyvirág kinyílik,
alkonyszalag kinyúlik.

Az alkony nyúlik ott
s von vékonyabb csikot:
azon egy égi ajtó.
Ki tudja, mit nem rejtő?
S ó völgy, te mély szakajtó!
S titkok teknője, erdő!

Köszönjük, hogy elolvastad Babits Mihály költeményét.
Mi a véleményed az Alkony írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Reményik Sándor: Örök szerelem

Kosztolányi Dezső: Októberi táj