in

Babits Mihály: Arany Jánoshoz

Jöjjön Babits Mihály: Arany Jánoshoz verse.

(Egy megzavart verselő a XX. században)

Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének:
ládd, léha gáncsok lantom elborítják
s mint gyermek hogyha idegenbe szidják
édesapjához panaszkodni tér meg:

úgy hozzád én. E nemzedék szemének
gyenge e láng, bár új olajak szitják:
cintányérral mulatnak már a szittyák
s rejtett kincset sejteni rá nem érnek.

S kiáltanak: Nincs benne tűz, sem érzés!
nem takart seb kell, inkább festett vérzés!
és jönnek az új lantosok sereggel,

sebes szavakkal és hangos sebekkel:
egy sem tudja mit mond, de szóra bátor,
magát mutatni hősi gladiátor.

Köszönjük, hogy elolvastad Babits Mihály: Arany Jánoshoz versét!

Mi a véleményed Babits Mihály: Arany Jánoshoz írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Babits Mihály: Turáni induló

Szabó Magda: Kinek már álma sincs