Jöjjön Babits Mihály: Egy fonnyadó bokorhoz verse.
Fonnyadó, sárguló ribizkebokor,
neked ősz már ez a nyár.
Virágod lehullt, gyümölcsöd leszedték,
vén gallyad is pereg már.
Leveledet görcs húzza össze,
mint az öreg ember tenyerét;
s éjről amint éjre tép a kölyök szél,
te kopaszodsz legelébb!
Szerte még a szőlő érik a napon,
csupa zöld és fiatal,
szerte a virágok arca kipirul
színük örömriadal.
Csak te ejted el lombjaid egyenként,
mint pénzét egy bárgyú agg,
lombod közt aszó pár szem gyümölcs:
aludt vércsöppek piroslanak.
Rajtad egy bolond keserű magyar fej
égbőlesett szeme jár,
fonnyadó, sárguló ribizkebokor,
neked ősz már ez a nyár…
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
