in

Babits Mihály: Korán ébredtem

Hirdetés

Babits Mihály : Korán ébredtem

Korán ébredtem. Ablakom még
ki nem nyitotta a szemét,
s a Csönd nem hagyta abba a zenét,
örök zenéjét, melyet minden éjjel
elkezd és folytat, míg a durva ember
ki nem üti kezéből hegedűjét.
Egy vékony résből a falon
fény ömlik egy kis vonalon.
Alálebegnek a fogasról
ruháim mint kisértetek,
kisértetei nappali-magamnak,
a rabnak, rútnak, gondolattalannak,
amaz ügyetlen öklözőnek,
kit gyűlölök, ki majd föltámad,
s elfoglalja helyem e testben.
Ölelj, ölelj, ó ne eressz még,
ágyam, te különös vacok,
akit nem szőttelek magamnak,
mint fészkét a madár,
de enyém lettél szolgaságban,
te jó, te jó, te ölelő,
meleg és messze és magányos…

Köszönjük, hogy elolvastad Babits Mihály költeményét.

Mi a véleményed a Korán ébredtem verséről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Kaffka Margit: A te színed előtt

Zelk Zoltán: A három nyúl