Babits Mihály: Magamról

Hirdetés

Jöjjön Babits Mihály: Magamról verse.

Nel mezzo…

No s megvagyok már. Lettem ami lettem,
sötét bár s néha könnyekig hasonlott:
hiába! csöpp szőlőszemnek születtem,
mely a nagy naptól édesedve romlott.

Hány rossz madár vas-csőre vítt felettem,
szememet tépve, (e parányi gyomrot,
amelybe annyi fényt mohón föl-ettem),
míg vére könnyé édesedve omlott.

Rossz végzet tölté fürtömet tömötté,
mert szomszéd szemek szögletes-zömökké
nyomtak, ki szépnek, szabadnak születtem,

s nemes-rohadni napmagányt szerettem. –
No s megvagyok már. Lettem ami lettem.
Az Isten sem változtat rajta többé.

Köszönjük, hogy elolvastad Babits Mihály költeményét.

Mi a véleményed a Magamról írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Nagy László: Kinek fáj, emberek?

Versek a tűzről