in

Baranyi Ferenc: Csöndtelenül

Hirdetés

Jöjjön Baranyi Ferenc: Csöndtelenül verse.

A “törvénytelen” szeretők nem
fordítják fény felé az arcuk,
mosolyuk is árnyákba rejtett
s kétszer sötétebb a haragjuk.

Szeretni kölcsönágyra járnak
diszkrét csörgésű kulcscsomóval
egymás mezítlen melegéhez
szorongva érnek, mint a tolvaj.

Nem ismerik a gondtalan nász
fegyelmezetlen őrülését,
neszekre függesztett figyelmük
rándulni kész akár a vészfék.

Nem bújnak össze önfeledten,
csak félve egymáshoz lapulnak,
ernyedten is olyan feszültek,
mint puska ravaszán az ujjak.

Sivár magányuk sem magányos:
presszókban ülnek félaléltan,
egymás mellett egymásra várnak,
kettesben is emberkaréjban,

nem ismerik a délutáni
szelíd szieszták tiszta csöndjét,
ezer felől figyelt magányuk
sosem lesz páros egyedüllét,

sorsuk zsibongó hontalanság,
akár utcára kivetetté.

A “törvénytelen” szeretőket
a csönd hiánya űzi ketté.

Köszönjük, hogy elolvastad Baranyi Ferenc költeményét.

Mi a véleményed a Csöndtelenül írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Ady Endre: Vallomás a szerelemről

Szabó Lőrinc: A vándor elindul