in

Bella István: Falevélen talált sanzon

Hirdetés

Jöjjön Bella István: Falevélen talált sanzon verse.

Igen, és egyszer meghalok
és nem leszek, csak puszta név,
vagy az se, falevélvacok
résekből egy szín visszanéz,
nem lát meg ember, se madár,
te sem, pedig: súgom “vagyok”,
– bár torkom sincs, s hangom, akár
az augusztusi csillagok,
elég a lombbal, mielőtt
szólhatnék… Fű, hamu dadog.
Simítsd meg majd a levegőt
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.

Köszönjük, hogy elolvastad Bella István költeményét.
Mi a véleményed a Falevélen talált sanzon írásról?

Várjuk a kommenteket

Márai Sándor: Nosztalgia

Ady Endre: A Hortobágy poétája