Benedek Elek: Járok-kelek
Járok-kelek a kertemben,
Kertészolló a kezemben.
Kedves fáim nézegetem,
Ahol szükség, nyesegetem.
Nézegetem szeretettel,
Nyesegetem ügyelettel;
Vigyázok ám, hogy ne fájjon,
A nyesés javára váljon.
Meg-megesik munka közben,
Kezemből a vér kicsöppen;
Nem törődöm a vércseppel:
Tovább nyesek szeretettel.
Itt is egy seb, ott is egy seb,
Így még a munka édesebb.
Kinek gyermekei vannak,
Az ilyen seb nem fáj annak.
Míg nagy fiúk s lányok lettek,
Kik szívemből rügyedzettek,
Hej, mit kellett nyesegetnem,
Gyenge fácskát dédelgetnem!
Nyesegettem, dédelgettem,
Sebet kaptam, elfeledtem,
S büszkén gondolok most rája:
Nem nyesegettem hiába!
Járok-kelek a kertemben,
Kertész-olló a kezemben.
Kedves fáim nézegetem,
Ahol szükség, nyesegetem.
