in

Berzsenyi Dániel – A szerelem

Jöjjön Berzsenyi Dániel - A szerelem verse.
Hirdetés

Jöjjön Berzsenyi Dániel – A szerelem verse.

Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled, oh boldog Szerelem érzése?
Tenger, mellyet ezer szélvész mérge hánya,
Mellynek meg nem szünik háborgó küzdése.

India kincsével légyen tömve tárod,
S Caesar dicsősége ragyogjon fejeden:
Mit ér? vágyásidnak végét nem találod,
S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen.

De te, édes érzés, egek szent magzatja!
Az emberi lelket bétöltöd egészen,
Bájodnak ereje az égbe ragadja:
S a halandó porból egy félisten lészen.

Te a szerencsének játékát neveted,
Mert hatalma néked semmit nem ád s nem árt;
A nagyság álképét mint bábot elveted,
S nem szab semmi földi erő néked határt.

Mosolyogva rohansz te habnak és lángnak:
Meg nem rémít ég, föld reád rohanása.
Te a bús koporsót menyasszonyi ágynak
Nézed, s elenyészik rettenetes váza.

Te a szegénységnek mohos kalyibáját
Márványpalotává tudod változtatni,
S mezei gyümölccsel rakott asztalkáját
A mennyei nektárillatban úsztatni.

Tegyen mást boldoggá a sors csalfa kénye:
Nékem te légy dajkám s ápolóm, Szerelem !
Zöld myrtuskoszorúd pályám szép reménye,
S könnyel ázott kendőd légyen szemfedelem.

Köszönjük, hogy elolvastad Berzsenyi Dániel versét!
Mi a véleményed  A szerelem versről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn

Kosztolányi Dezső: Ma hold van