A legnagyobb költők örömteli sorait olvashatod az alábbiakban! A híres szerzők gyönyörű költeményeket írtak erről az érzésről.
Íme a Boldogság versek összeállításunk!
Ady Endre: Dal a boldogságról
Üzen a szomoruság,
Valómnak ez az ódon haditársa:
Gondoljatok mindig másra,
Ti, gyanitók,
Boldogság-gyanitók.
Másokra lesett
Éhes, irigy órák
Vetették ki a boldogság adóját
Szegény ártatlanokra,
Boldogtalan ártatlanokra.
Jó, mert süt a Nap,
Felhőzik a felhő
S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő
A Holnap.
A Mánál mindig külömb Holnap.
Jó, hogy jó a Jó
S van íze a szomoruságnak.
Ám a boldogság mindig másnak
Rettenetese, gyanu-vád,
Gyanú, vád.
Csokonai Vitéz Mihály: A víg poéta
Vígan tőltöm életemet,
A bú, tudom, el nem temet,
Valamíg, Múzsák, veletek
Itt lehetek.
Itt van Fébus, itt Pallás is,
Itt Erato, ha kell, más is,
Múlatok veletek.
A Pegazus vizeit
Látom csergedezve itt,
Ennél jobb helyt nem lelek.
József Attila: Nyüzsög a boldogság…
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be tőle,
lecsurog szakállam
fonatán a lábaimra.
Kalapom, repülj a mennybe
a kopasz felhő fejére
ha meg prüsszent lebbenhetsz
a kékorru kaparóra.
Pipacsot szedett a kedves,
belefonta fürtjeimbe –
s ha elalszom köd-ölében
a szirmocskák ringatóznak.
Reményik Sándor: Rakéta-hajó
Valaki ma értem imádkozott.
Nem, nem bírom máskép megérteni
Az édes enyhülést, mely elfogott.
Valaki értem jól imádkozott.
Imája roppant kezdő-sebességgel
Megragadott, és végtelenbe vitt,
Sötét sorsommal búgva befutotta
Az Isten-távol fény-mérföldjeit.
Mellette naprendszerek múltak el,
Mint vonat mellett éjjel házikók, –
Jézus kikötő-szíve várta már
Az értem kilőtt rakéta-hajót.
És szóltak ott fenn: Jól van, hát legyen.
Függesztessék fel ma este a fátum, –
Egy órára, míg a nap lemegyen,
Legyen neki szabadság, kegyelem.
S egy óráig, míg a nap lebukott,
Áldottam gyöngyházfényű ég alatt
Az ismeretlen rakéta-hajót,
Mely értem Isten trónjáig halad.
Endrődi Sándor: Verőfényes napokban
Uram, ki védtél
Búban, nyomorban,
Ne hagyj el engem
A jobb napokban.
Kétség nem üldöz,
Bízom tebenned,
Halld meg, ha mégis
Hozzád esengek.
Köröttem oly szép,
Dicső az élet!
Szívem túlárad,
De – félek, félek.
És lelkem hozzád
Remegve néz föl:
Ne sujts villámmal
A tiszta égből!
