A versek oldala
Jöjjön Petőfi Sándor: A borozó verse. Gondüző borocska mellett Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggaták. Bor taníta húrjaimra Csalni nyájas éneket; […] Olvass tovább
Jöjjön Károlyi Amy: Arany ablak verse. Nyugvó Nap fényét őrzi az ablak, kisleány olvas háttal a Napnak. Leckét betűzget, szókat tagolgat: a betűk szóvá összefonódnak. Szavakból mese szövődik lassan, kisleány olvas arany ablakban. Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Csodakutya verse. Ha hiszitek, ha nem is, volt egy kutyám nekem is, piros volt az orra, lapulevél nagy füle lelógott a porba. Csoda egy kutya volt: holdsugáron lovagolt, s csillagfejű csikókat terelt udvaromba. Csodálkoztok? Elhiszem. Nem láthatta senki sem. Fénykép sincsen róla. Én is csak egyszer láttam, úgy álmodtam róla. Olvass tovább
Zelk Zoltán: Levél Nézzétek csak, mit hoz a szél, nem akármilyen falevél: nem itten hullt le a fáról, gólya küldi Afrikából. Gólya küldi a levelet, szél leejti falu felett, füstölgő kémény felkapja, gólyaírást elolvassa. A levélben mi is lehet? Elmondom én, figyeljetek: „Megérkeztem Afrikába, örök napsütés honába. Mégis, mégis csak azt várom: az idő tavaszra […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma verse. Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség. De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjogatnak, Szinte reng belé […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: A nyugodt csoda Tudom, semmi, de semmi közötök hozzám, butuska tücskök a fű között, mégis jólesik azt képzelni, hogy mikor, így este, ablakot nyitok, nekem üzentek, sok hű kis barát, lelkendezve, hogy csak szép a világ – és hogy amiként szobámba a rét vigasznak lengeti be fűszerét, a hömpölygő, meleg szénaszagot s benne […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Szülőimhez verse. Hej édes szülőimék, Gazdagodjam meg csak! Akkor, hiszem istenem, Nem panaszolkodnak. Minden teljesülni fog, Amit csak kívánnak; Megelőzöm vágyait Éd’sapám s anyámnak. Lesz csinos ház, amiben Megvonúlnak szépen; Pince lesz a ház alatt, Jó bor a pincében. Meghihatja éd’sapám Minden jóbarátját; Borozás közt lelköket A jókedvbe mártják. Szép kocsit […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Testamentom verse. Nektek hagyom, ha innen elmegyek E búcsúzót, jövendő emberek! Ha emlékeztek, mit daloltam én, Ne kérdezzétek majd, ki voltam én. Nem a pacsirta fontos, csak a dal, Mely a nem múló, szent összhangba hal. Én botorkáltam s botlottam sokat, De nem szűntem dúdolni dalomat. Szomorú volt a versem, jól tudom, Csüggedten […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János Mire megjössz verse. Egyedül vagyok, mire megjössz, az egyetlen élő leszek, csak tollpihék az üres ólban, csak csillagok az ég helyett. A temetetlen árvaságban, mint téli szeméttelepen, a hulladék közt kapirgálva szemelgetem az életem. Az lesz a tökéletes béke. Még szívemet se hallani, mindenfelől a némaságnak extatikus torlaszai. A pőre örökkévalóság. S […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Őszi éjszakán verse. A szél ha hűvös éjszakákon Lehűti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe énnekem. Hiába száll agyamra mámor S virrasztok annyi éjszakát, Mindig érzem annak a csóknak Halálos, dermesztő fagyát. Ajkad akkor tapadt ajkamra Utólszor… aztán vége volt… Talán tavasz sem volt azóta, Az egész világ […] Olvass tovább
Benedek Elek: Az első lopás Az első lopást, hogyha sikerül, Követi másik, harmadik, S napfényre hogyha gyorsan nem kerül, Az Isten tudja hányadik. Mondod: nem lopás, diákcsíny csupán. Elhiszem neked, kedvesem. De csínyre csíny, ha jön egymásután, Lopássá fajul rendesen. Apró csínyekből lesznek a nagyok, Jobb lesz hát meg se kezdened. Hidd el, a Nap […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Ősz verse. Wass Albert: Ősz Valahol sárguló avarba kacagva tépnek a szelek, valahol elmerengnek búsan és fényvesztetten a szemek, egy hófehérke kis koporsót valahol csöndesen lezárnak, valahol lombok dalolnak halotti dalt az alvó nyárnak. Valahol esténként bolyongva bekószáljuk a könnyes utcát, álmunkat hasztalan keressük: őszi szelek már messze fújták, nótáink is – […] Olvass tovább