A versek oldala
Jöjjön Osvát Erzsébet: Ha itthon vagy… verse. Ha itthon vagy, olyan jó nekem. Szobánk is megszépül hirtelen. Vidám lesz minden: a cserép virág, a képeskönyvek és Mica cicánk. Tudom, nem lehetsz mindig velem. Hazavárlak mégis szüntelen – hangod hallani, játszani veled, megsimogatni fáradt, szép kezed. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A szabadsághoz verse. Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kisértet, Bolygott lelkünk a világban érted. Kerestünk mi égen-földön téged Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván. S mégis mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál, Szent […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz verse. Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek. Megvídító orcácskádat, Csókra termett kerek szádat Ha a számhoz szoríthatom, Zsuzsiét nem csókolgatom. Óh, hogy kótog a kebeled, Melyben szívemet viseled! Óh, milyen szép az ajakad S arany láncra méltó nyakad! Karcsú derekadon […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Keserű pohár verse. Bordal „Czilley s a Hunyadiak” szomorújátékból Ha férfi lelkedet Egy hölgyre föltevéd, S az üdvösségedet Könnyelműn tépi szét; Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyűt, S míg az szivedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: A betlehemes verse. Jékely Mártának Az ott Szeben – – Három fenyőfa közt elfér a képe. A látcsövemen át Nézem ezt a kis játék-skatulyát. Oly óriásnak érzem magamat, Oly vidám óriásnak, Úgy megemeltek engem a Hegyek: Jő, hogy kezembe fogjam, felragadjam S magasra tartsam Azt a messzi kis játék-skatulyát És benne minden […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Leselkedő magány verse. És egyszer, tudom, te is elmégy a nyughatatlan árnyak útján. Mogorva lesz, üres és értelmetlen a hóbaguggolt kis fagyos faház. Tárva felejted az ajtót. Küntről beszitál, borzongat a köd s az esti szél bezúg, besír a végtelen fjordok felől. Egy elfelejtett képedet felakasztom a deszkafalra, örökmécsest gyújtok elébe… És […] Olvass tovább
Jöjjön Petri György Apokrif vers. Zakatol a szentcsalád Isten tömi Máriát, József nem tud elaludni, keres valami piát. Nem lel, felkel. Pizsamára húz fel inget és gatyát, lemegy a Háromkirályba, hogy egy fröccsöt legalább — — „Megint Isten?” — „Az hát, megint.” Sóhajt, nagyot húz, és legyint: — „Különben, múltkor kivertem a huppot. Ha az […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Poharamhoz verse. Különben én becsüllek, oh pohár! Csak egy van benned, amit restelek; Azt restelem csak benned, oh pohár! Hogy olyan könnyen kihörpentelek. Ha én tenéked volnék, oh pohár! Ki nem fogynék a borból sohasem; Aztán, ha nékem volnál, oh pohár! Innál belőlem véges-végtelen. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Zászló verse. Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló. Mindíg beszél. Mindíg lobog. Mindíg lázas. Mindíg önkívületben van az utca fölött, föllengő magasan egész az égben s hirdet valamit rajongva. Ha már megszokták és rá se figyelnek, ha alszanak is, éjjel és nappal, úgyhogy egészen lesoványodott, s áll, […] Olvass tovább
Ágh István: Szőlő Tán valami tündérű járt az éjszaka jártában a hegyet összecsókolta csókja ízét fényét fürtbe foglalta bárki leszakítja megcsókolhassa itt hagyta az égen túli tiszta bájt rabul ejt az érett rizling muskotály juhfark veltelíni furmint cardinal bőve büszkesége csöndes bakator mit a kurucvére azonmód kinál brilliáns a szemnek nem ízlelt a száj ennél […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Zilahi ember nótája költeménye. Balázs Árpádnak küldöm. Zilah fölött felhőzik most Ifjuságom kicsalt vére, Vörös-fényes a Diák-domb, Vér hullott a Terbetére, Régi ember régi vére. Istenem, csak egyszer lennék Csókos, ifjú, boldog másik, Ott a híres Meszes alján Az utolsó áldomásig, Olyan boldog, mint a másik. Meghaltak már a leányok, Kiömlött a szivem […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Csak látni akarlak verse. Vedd le ruhádról a büszke csatot, Bontsd ki a szépséged vidáman, Mint ó képeken meztelen angyalok. Vedd le ruhádról a büszke csatot, Várj hidegen, szabadon, hősként, Még azt se kérdezd meg majd, hogy ki vagyok. Vedd le ruhádról a büszke csatot, Hunyt szemekkel feküdj előttem, Miként egy vadvirágos, […] Olvass tovább