A versek oldala
Áfra János: A te másságodban A te honvágyad, a te utazásaidban, a te családod, a te otthonodban, a te tested, a te szobádban, a te imáid, a te templomodban, a te nyugalmad, a te faludban, a te mozdulataid, a te sétáidban, a te szépséged, a te erdődben, a te illatod, a te kertedben, a te […] Olvass tovább
Szálinger Balázs: Jánosnapon Harminc kilométer másodpercenként Most épp visszafelé, egy régi bolygó Hátán – néhány napja ez a realitás. Szuperterjesztő domboldal a víz Túloldalán emberlerakódással, nézd csak, Ébredezik már a füstök alatt. A hit még, mint valaminek a nyoma, megvan, Ezekben az órákban veszi fel Az istentelen, társadalmi arcát. Felkelt a nap, és az ezzel […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Lázár verse. Amint lassan felült, baválla-tájt egy teljes élet minden izma fájt. Halála úgy letépve, mint a géz. Mert feltámadni éppolyan nehéz. Olvass tovább
Jöjjön a Dsida Jenő: December verse. A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Pelyhet kavarva dudorász a szél és nagy titokról halkan meséket mesél. …Merő szemekkel nézek lefele, mert énbennem talán most minden fekete, s reszkető térdem csöndben földet ér és megcsókolom a havat csak azért, – mert fehér. Olvass tovább
Fodor Ákos: Sose bánd a hang… a hangot a csend szüli meg és észre talán csak úgy veszed, ha már vele-száll, vele zeng szíved… a fényt a szem fura mágusaként úgy zárja keretbe a vaksötét, hogy élesen álljon a kép eléd! sose bánd azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ csupa rész az egész, […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Öregedő szerelmes vers írása. Ó jaj, az évek telnek. Lassan szél fújja tova hajunk sötét színeit. A hétköznapok körmei bevésik arcunkba titkainak nyomát. Kiért szívünk tegnap még izzott: ma már emlék. Lába nyomán ködök kelnek s a ködben az élet lassan elvész. Kedvesem, búcsúzz el tőlem könnyen. Látod: az alkony ott jár […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Kávéházban verse. Kávéházban Kávéházi sarok-asztal, Körülüljük szépen. Így szoktuk azt minden este, Így szoktuk azt négyen. Diskurálunk, elpletykázunk Egyről-másról, sorba – Másképen a téli este Rém-unalmas volna. Egyik színész, másik költő… Összeillik szépen. Valamennyi bohém fiú, Van miről beszéljen. A hír és név, a dicsőség Valamennyi célja… Mégis, mégis úgy elborong A […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Fától fáig Fától fáig a sűrűsödő alkonyatban fától fáig lopja magát a gyermek Én istenem csak vissza ne csak ne gyalog kellene csak le ne menjen a nap a tisztásról legalább a csengettyűt hallanám Meg-megtorpan futásra készen kis szíve mint a mókus szökne bújna borzongó nyárfalevelek közé de hol vannak már a nyárfák […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Tavaszi dal Ti rengeteg fényben remegő vidékek, ti hallgatag erdők, hintái az égnek, ti párolgó rétek, kedvemet kék labdaként magasba-vigyétek! Te szinarany torony, tavaszi szerelem! halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem? kedvedet mint tegyem? hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem. Ime, a madarak ismét dalba fognak, a százlábuak a kő alatt mozognak, […] Olvass tovább
Móricz Zsigmond: Tavaszi dal Dalba kovácsolt érzés csak nonumque prematur? Szívem daltalanúl ére kilencedik év!… Más rohan a fórumra, ha szíve kigyúlada könnyen; Féltve magamnak én mély tüzemet takarám. Ámde ma elragad hévvel erős szív férfiu lángja És ibolyás réten kidalolom nevedet! Zúgó szellők szárnyra vegyétek, büszke a hangom. Kis citerám nosza pengj, boldog a […] Olvass tovább
Jöjjön Benedek Elek: Tavaszi dal verse. Fújdogál a tavaszi szél, Olvad már a hó, Csomagol és költözködik Öreg Tél apó. Zúzmarás a fehér szakálla Messze integet… Üdvözlünk, ó, madárdalos, Kedves kikelet! Olvass tovább
Petri György: Hírösszefoglaló Mint lépcsőzugban a pormacska: gyűlik puhán a korszak mocska. Olvass tovább