A versek oldala
Kányádi Sándor: Február hónapja Február hónapja azért olyan kurta, fogyatékján már a kolbász meg a hurka. Márpedig a télnek, azt mindenki tudja, nemcsak kívül, bévül is kell a jó bunda. Addig tart tehát, míg akad a padláson, minek jó étvággyal a nyakára hágjon. De ha már se gömböc, se kolbász, se hurka, február hónapja magát […] Olvass tovább
Jöjjön Gyurkovics Tibor: Börtön című verse. Úgy várlak, mint a beszélőre a hitvesüket a rabok, hogy elmondhassák nagy lihegve a holnapot, s a tegnapot. Elmondhassák bűneiket, kit raboltak, kit öltek el, elsősorban önmagukat, az őrület kezeivel. De ahogy jössz a folyosón, egész a rácsokhoz közel, minden bűnömet elfelejtem, csak azt tudom: megérkezel. Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Az élet időről verse. Mulnak az esztendők szomorú folyamattal azonban, Még nyög az emberi nem élete terhe alatt. Igy mulik el gyengébb éltünk zsengéje valóban, Amikor emberi kort érni kivánna szivünk. Ezt el is éri ugyan, mégis keseregve tekinti Zsengésebb üdeit hátra nyomulni pedig. Hát mikor a vénség beteg ágyra szorítja, reménség […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Kórház előtt verse. Kórház: előtted halkabban megyek És szalutál a szívem csendesen, Ó, én is voltam vérező beteg És fölsajog még néha a sebem. De benned árva hősök fekszenek, Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál, Mely ott ragyog a bűn és gyász felett, Hogy diadalt ne üljön a Halál. Itt künn […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Szabadulás verse. Először, mi a szekrényben volt. Másodszor, mi az ágy fölött, a polcon. Benézett még az ágy alá is, Majd falhoz állt az összegöngyölt utipoggyászt maga elé helyezve. Volt elég idő számba venni, Mi kimaradt. Mosókonyha. Kihült ebéd. Vaskarikára bilincselt kéz. Egy édes, édes ölelésre gondolt, És össze-visza kaszabolta Az utipoggyász Olvass tovább
Jöjjön Osvát Erzsébet: Az égi pék verse. Szitálni kezd az égi pék, és hullanak a hópihék. Óriási szitán át, száll a pehely milliárd. Milliárdnyi hópehely, az égi pék habot ver. Habos havon cinke nyom, cinke szökdel a havon. Fekete pont, fehér pont, varjú károg: fázom, fázom. Olvass tovább
Jöjjön Csorba Győző: December verse. Tél van, meztelen ág-bogak kúszálják a kerek holdat; a rettegő földön félve kisér rideg árnyékom. Valahol bárcsak akadna meg! Mért juttatja eszembe, hogy senkim sincs, egyedül járom az életet, mért juttatja eszembe, hogy nincs jól így, valamit kellene tenni már. Vígan tartja elém meleg karját néhol a fény, átnyul az […] Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Vadkacsás verse. Szittyós réten, tocsogós réten, vadkacsa fészkel zsombék-fészken. Fekete tóban fürdik-mosdik, liliomok közt szárítkozik. Tó vize tele tála, Sipog sereg fiókája. Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Vigasztaló vers költeménye. Ne félj, az óra meg nem áll,szelek szűnnek, vizek apadnak.Hiába hosszú, vége leszaz éjszakai sivatagnak. Sívó, sötét homok feletta hajnalszél kibontja szárnyáts elmenekül a puszta-rém,a bíboros ruháju skárlát. Ne félj, az óra meg nem áll.Reggel felé elszáll a láz is,reggelre enyhülés fogad,forrásvizes, hűvös oázis. Új fénnyel csillogó utunkriasztó árnyékkal […] Olvass tovább
Jöjjön Osvát Erzsébet: Édesanyám szeme verse. Ha mosolyog, szeme kék, mint a nyári, derűs ég. És ilyenkor énekel. Csak énnekem, énnekem. Ha haragszik, szeme zöld. Körülötte nagy a csönd. Mintha vihar az égen, villám villan szemében. De megbékül csakhamar. Elvonul a zivatar. Kiderül a borús ég. Édesanya szeme kék. Újra, újra, újra kék! Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Álmodni puszta földön verse. Ne zúgolódj, rosszabb lehetne még. Gondold csak el, vakok is élnek itt, örülj, hogy fényt isznak a szemeid és nem vagy sánta, béna, rút beteg, az arcodon nem nyílnak sebhelyek, és nem cipelsz púpot a hátadon, ha sejtenéd csak, hogy mily fájdalom görnyedni ily nehéz teher alatt. Süket […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Számadás verse. Amit csak szemmel érsz el: Próbáld letépni kézzel, Ami elérhetetlen, Azt megleled szivedben. Amit közel vélsz: messze, Amit soknak tudsz: egy se. Nincsen más, csak káprázat: Hazád az, földed, házad. A légben verj hát sátrat, A semmiben törj ágat – Ha földön gyújtasz lángot: Vaknak gyújtasz világot. Amit lélekkel érsz […] Olvass tovább