A versek oldala
Jöjjön Radnóti Miklós: Dicséret verse. Fénylő ajkadon bujdokoló nap a mosolyod; szelíden süt rám és meleg. Hangodra kölyökként sikoltanak a záporoktól megdagadt kis csermelyek. Pillantásodtól nő a fű, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. Olvass tovább
Jöjjön Csepeli Szabó Béla: Az emberiségről verse. Az emberiség addig él, míg célja van és hite önmagában, míg tiszta tűz és gondolat fogan szívében, homlokában, míg alkotni és lelkesedni tud, lobogva, meg-megújulva szakadatlanul, s ha a romlásból önmagát kioldva az erkölcs szépségéhez igazul, míg küzd és úgy küzd, hogy törvénnyé válik a szabadság, a béke […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Tengeri hántás verse. Ropog a tűz, messze süt a vidékre, Pirosan száll füstje fel a nagy égre; Körülállja egynehány fa, Tovanyúlik rémes árnya; S körül űli a tanyáknak Szép legénye, szép leánya. „Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni! Nem is illik összebúva susogni. Ki először piros csőt lel, Lakodalma lesz az ősszel. […] Olvass tovább
Rainer Maria Rilke – Advent Es treibt der Wind im Winterwalde Die Flockenherde wie ein Hirt. Und manche Tanne ahnt wie balde Sie fromm und lichterheilig wird; Und lauscht hinaus. Den weißen Wegen streckt sie die Zweige hin – bereit Und wehrt dem Wind und wächst entgegen Der einen Nacht der Herrlichkeit. Advent (Magyar) Havat […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Megfáradt ember verse. A földeken néhány komoly paraszt hazafele indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak a szívem alatt. A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és teher; se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember, aki itt hever. A […] Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Köd-konda támadt verse. Köd-konda támadt rétemre, virágaimat megette. Már csak a betű virágzik, eredő könnytől elázik. Puszta világra jön a tél, árvaságomra nincs födél. Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Mondd, minek? Mondd, minek hibázol, ha nem tanulsz belőle? Ha nincs célod, álmod, ami hajt előre? Ha csak megszokásból végzed el a dolgod, ha csak épp létezel, de sosem vagy boldog? Mondd, minek a család, ha nem jut időd rájuk? Csak, hogy legyen pénzed, s nekik szép ruhájuk, hogy más meg ne szóljon, […] Olvass tovább
Gazdag Erzsi: Télűző Kikelet, kikelet, kergesd el már a telet! Verd meg déli szelekkel, mielőbb elszeleljen. Napparázson sütögesd, dérrel, hóval süvegest! Sugár-seprűvel nyomát, söpörd el a tél havát! Döngő méhet szemébe, darazsat szórj elébe! Rügyes ággal bokáját, csapkodd meg az irháját! Madárhangon kiálts rá! Attól szalad világgá! Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc – Miskolc verse. Miskolcon többször laktunk. De alig emlékszem rá… Tűzijáték vakít: avasi ünnep? Egyszer egy hatost kaptam egy nénitől! És villamost ott láttam először, s – mint csöpp gyerek – óriási búzavásárteret. S mit még? Majálist: lacikonyha, tánc! Hogy bámultam a viccmondó cigányt! És látom a Szinvát is: a fa-híd alatt, […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Ki a szabadba! verse. Ki a szabadba, látni a tavaszt, Meglátni a természet szinpadát! Az operákban ki gyönyörködik? Majd hallhat ott kinn kedves operát. A természetnek pompás szinpadán A primadonna a kis fülmile; Ki volna, énekesnők, köztetek Merész: versenyre kelni ővele? Megannyi páholy mindenik bokor, Amelyben űlnek ifju ibolyák, Miként figyelmes hölgyek… hallgatván […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja verse. Aki magot szór ablakába és gyertya vár az asztalán. A várók nem várnak hiába. Egy angyal kopogott talán? Szárnysuhogás az ablakon túl – vigyázz! Kinézni nem szabad! Künn az angyalhad térül-fordul, egy pillanatra látszanak. A karácsonyfát hozzák – hallod? – egy koppanás, és leteszik. Fényben […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az öreg Kúnné verse. Tíz gyermeket hozott világra, Küzdésre, búra, de vitézül, Szalmás tetőjü kunyhójában Az öreg Kúnné halni készül. Benn az ember göthöl a padkán, Tüdőjének, mint a rossz sípnak, Meg-megcsúszik lélekző hangja. Künn vad, téli szelek sivítnak. Két elviselt, nyomorult ember Nézi egymást kínnal, haraggal S meglegyinti a szalmás kunyhót […] Olvass tovább