Ajánljuk:

  • in

    Kosztolányi Dezső: Hetedhétország

    Kosztolányi Dezső: Hetedhétország Megettem a világot s kiokádtam. Az élet meglehetősen egyforma. Országhatárokon, nyelvterületeken robogtam előre, oly szemtelen gyorsasággal, hogy magam is megijedtem. Guten Morgen! mondták, de másnap már: Bon jour! s egy furcsa délután dalolva köszöntek: Good afternoon! Népek hálószobáin füleltem, bekukucskáltam kulcslyukakon, meglestem, mit csinálnak egészen magukban. Egy anya szoptatta nyűgös csecsemőjét. Tornyokra […] Olvass tovább

  • in

    Matos Maja: Elsős leszek

    Matos Maja: Elsős leszek Elsős leszek Akár hiszed, akár nem, Nagyon jó az én kedvem. Tudod minek örülök? Iskolába kerülök. Szép volt a nyár, szép nagyon, Sütkéreztem a napon. Játszottam és ugráltam, Szaladgáltam, bringáztam. Halacskákkal versengve, Úszkáltam a tengerbe’ Homokváram összedűlt, A sárkányom elrepült. Nincs már minek maradnom, Van helyette más dolgom. Nagy vagyok már […] Olvass tovább

  • in

    Weil-Jákob Márta: Süni Samu Fázik

    Weil-Jákob Márta: Süni Samu Fázik Süni Samu az erdőben Erre-arra tekereg, Kicsi lába az avarban Egyre jobban megremeg. Csepereg az őszi eső Fújdogál a hideg szél, Süni Samu házat keres – Jó lesz ez a falevél! Rakja egymás tetejére, Sárgát, barnát, vöröset. Behúzza az orrocskáját, S a levél alatt szendereg. Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Trianon

    Juhász Gyula: Trianon Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet, Jog és igazság, becsület, remény, Hogy volt nekünk egy országunk e földön, Melyet magyar erő szerzett vitézül, S magyar szív és ész tartott meg bizony. Egy ezer évnek vére, könnye és […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Advent

    Mentovics Éva: Advent Álomport hintett a tájra a tél, fenyvesek ágain hűs szél zenél, hófelhőt bolyhoz fenn későn, korán, s átsuhan didergő falvak során. Benéz a házakba, s mit lát vajon? Gyertyafényt ünnepi, szép asztalon, parázsló kályhákat, s asztal felett számtalan imára kulcsolt kezet, szemekben sóvárgást, hitet, reményt, várják, hogy Megváltónk indul felénk, s megérint […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Vásárban

    A Vásárban Szerb Antal szerint a „legaranyjánosibb” vers. Arany János: Vásárban Gyékényes, abroncsos alföldi szekér, Honnan cipel a sors – s e három egér? Hoztál-e pirosló új búza-magot? Mezők üde lelkét: friss széna-szagot? Odakünn már, úgy-e, megért a kalász? Rét gyapja lenyirva; foly a takarás; Boglyák tetejéről egy-egy suta gém Néz szét aratóknak vidám seregén? […] Olvass tovább

  • in

    Aranyosi Ervin: Bújócska

    Aranyosi Ervin: Bújócska Jól elbújtam, nem találsz meg, hiába is keresel. Bemászol az ágyad alá, szekrény mögé belesel. Egész estig keresgélhetsz, úgy sem fogok látszani. Most már inkább előbújok, kezdjünk végre játszani! Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: A szépség próbája

    Reményik Sándor: A szépség próbája Hajós Ivánnénak Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe, Mint aranyfelleg alkonyati égre. Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből, Örvényes, néma, feneketlen mélyről. A dal kérdezett: igaz dal vagyok?! A könnycsepp igazolt és ragyogott. Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét, Átragyogta a költő kételyét. A költeményen és a könnyön át […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: (Csak az olvassa…)

    Jöjjön József Attila: (Csak az olvassa…) verse. Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Az én kérésem

    Dsida Jenő: Az én kérésem Az ábrándok, mik itt élnek szívemben, Immár tudom, hogy nem maradnak itt, Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, – Az élet erre lassan megtanít. Mert mi az élet? Percek rohanása; Fagyos viharként száguld mindenik, Mögöttük sír a kertek pusztulása, S a rózsabokrot földig letörik. Illatos szirmok, zöldelő levélkék!… A vihar szárnyán […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Versenyen kívül

    Jöjjön Reményik Sándor: Versenyen kívül verse. Én nem futok. Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág. Útszélen; árokparton, A versenyen kívül Szedem a novemberi ibolyát. Én nem futok, Távol a sértő zajtól, bántó fénytől A Janus-arcú dicsőségtől, Rendezgetem csokorba ibolyámat, Ha valakit tarlómra fúj a szél, A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat: Más virág híján, […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Lepkeszárnyon

    Gárdonyi Géza: Lepkeszárnyon Lepkeszárnyon szálló órák, boldog percek voltanak, mikor együtt álmodoztunk a virágzó hárs alatt. Fenn az égen holdvilág volt, lenn a földön némaság; az almafán a csalogány dalolta bús bánatát. Gyönge karja úgy körülfont, mint fát a folyóvirág, s bor nélkül is ittasultan álmodtuk az éjet át. Álom volt mindez valóban: elrepült a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.