A versek oldala
Jöjjön Aranyosi Ervin A szívek szabója verse. Élt egy szabómester, szíveket foltozott. Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott. Mert a szép szívüket sok sérelem érte, s bár a szabó bérét vastagon megkérte, ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából, s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol. Nagyon unta pedig e monoton munkát. Mindig […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza: Szememet lehúnyom Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám, csak hogy láthassalak édes kicsi Vilmám. Ilyenkor a csöndben úgy jelensz meg nékem, miként a holdvilág a tó tükörében. Látom fehér arcod, szelíd holdvilágom… Oly kedves az álom, ha te vagy az álom! Olvass tovább
Jöjjön Ábrányi Emil: Magyar nyelv verse. Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged Ajkára võn, többé nem dobhat el! Szentség gyanánt hogy befogadja éked, Õrzõ oltárrá válik a kebel. Pajzán, derüs vagy, mint nõink szeme, S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme! Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék, S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég! […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: A birka-iskola verse. Egyszer volt egy nagy csoda, neve: birka-iskola. Ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott, így hát egy se ment oda, meg is szűnt az iskola. Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály Emlékezés gyermeteg telekre verse. Telek jutnak eszembe, telek, régi, kemény, csillagos telek, murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek. Parasztszagu éjféli misék, mennyi süllyedt, jámbor semmiség, nagykendőbe bagyulált cselédek, cukorbundás házak, tejes ég. Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek, Pesten is átbujtam egy telet. Csillagok és lámpák kavarogtak, félelmes volt […] Olvass tovább
Fésűs Éva: Karácsonykor Karácsonykor fényesek a felhők, csillagokból horgol a tél kendőt. Ráteríti hegyek tetejére, fenyőágnak jégrojtos a vége. Karácsonykor mindenki varázsol, meglepetés bújik ki a zsákból. Szekrényeknek titkos rejtekéből, édesapám legmélyebb zsebéből. Karácsonyra kalácsot is sütnek, nincsen ennél izgalmasabb ünnep! Ajándékot én is készítettem, amíg készült majdnem tündér lettem! Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: A szeretetről verse. Szeretni annyi: – elfogadni, kitárt szívedből többet adni! Másokban meglátni a szépet, s örökre hinni: szép az élet! Megértőn nézni a világra, ápolni, kinek lelke árva. Tudni a rossz is emberi, másképpen lát, ki felismeri. Keresd a jót, kívánd a szépet! Lásd meg másban az emberséget! Bocsásd meg azt, […] Olvass tovább
Petri György: Reggeli kávézás Szeretem az őszi hideg szobákat, ülni kora reggel összehúzott köntösben a kitárt ablaknál, vagy a tetőn, párolog a völgy meg a csésze kávé – ez hűl, amaz melegszik. Sokasodik a piros meg a sárga, fogyatkozik a zöld, pereg a sárba a sok levél – halomban a nyár devalvált pénze: oly sok! […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Hiába kísértsz hófehéren verse. Én beszennyezlek. Én beszennyezlek A leghavasabb, legszebb éjen: Hiába kisértsz hófehéren. Színem elé parancsolom majd Fehér köntösös szűzi árnyad, Saját lelkemből fölcibállak. Hiába libeg félve, fázva: Telefröccsentem tintalével, Vérrel, gennyel, könnyel, epével. Hiába reszket, hiába reszket: Befoltozom gyanuval, váddal, Bepaskolom mérges csalánnal. S míg libeg búsan, szerelemben, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa verse. Útálom és arcába vágom: – Száz év, de tán kétezer óta őrült, mocskos, aljas világ ez, ez a farizeus Európa! Kenyér s jog helyett a szegényt csitítja karddal, üres éggel és cinkos lelkiismeretét avatag és modern mesékkel; száz év, de már kétezer óta hány szent vágy halt meg […] Olvass tovább
Ady Endre: Séta bölcső-helyem körül Ez itt a Bence, látod-e, Szelíd, széles domb s méla lanka, Tán klastrom állt itt egykoron, Bence-nap éjén köd-torony Fehérlik s kong süllyedt harangja. Ez itt az Ér, a mi folyónk, Ős dicsőségű Kraszna-árok. Most száraz, szomorú, repedt. Asszonyom, tépjek-e neked Medréből egy-két holt virágot? Ez itt a Kótó, volt […] Olvass tovább
Jöjjön Kisfaludy Károly: Szülőföldem szép határa verse. Szülőföldem szép határa! Meglátlak e valahára? A hol állok, a hol megyek, Mindenkor csak feléd nézek. Ha madár jön, tőle kérdem, Virulsz-e még szülőföldem! Azt kérdezem a felhőktől, Azt a suttogó szellőktől. De azok nem vigasztalnak, Bús szivemmel árván hagynak; Árván élek bús szivemmel, Mint a fű, mely […] Olvass tovább