A versek oldala
Jöjjön Varró Dániel: Szeszélyeskedő verse. Hétfőn hú, nagy az én haragom azt, aki bosszant, megharapom. Kedden a kedvem pont közepes, se jó, se rossz, mint a krumplileves. Szerdán szépen szót fogadok, intelligensen bólogatok. Csütörtökönként úgy alakul, hogy csínyeket csinálok csintalanul. Pénteken egy pukkancs vagyok én, dacosabb, mint a saját kisöcsém. Szombaton szeppent vagyok és szende, […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Egy szép napon verse. Mindíg az elhányt bádogkanalat, a nyomorúság lim-lom tájait kerestem, remélve, hogy egy szép napon elönt a sírás, visszafogad szeliden a régi udvar, otthonunk borostyán csöndje, susogása. Mindíg, mindíg is hazavágytam. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Én nem tudtam verse. Én úgy hallgattam mindig, mint mesét a bűnről szóló tanitást. Utána nevettem is – mily ostoba beszéd! Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva! Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség barlangja szivem. Azt hittem, mamája ringatja úgy elalvó gyermekét, ahogy dobogva álmait kinálja. Most már tudom. E rebbentő igazság nagy […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szabad sajtó verse. Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról, Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts fel érzés! mely nyögél Elfojtott, vérző szív alatt. Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok, Lássátok a boldog, dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A csillagos ég verse. Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén, És merengve nézem a sötétkék eget; Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény És koszorú gyanánt övezi fejemet. Megfürösztém lelkem e sugárözönben, Lemosott magáról minden földi szennyet, S most ujjászületve a magasba röppen, S keresi a mennyet; Alszik az egész föld; mély és csendes […] Olvass tovább
Juhász Ferenc: Élni! Élni! Élni Mint amikor villám csapott a faluvégi nádfödeles házba, s lángolt a ház, a nádkéve sátortető, s égett a gerenda, a gerendaszerkezet tető-hajó, az ajtó, az ajtókeret, az ablakkeret, a vályog-fúgában a szalmatömés-sár, az ágy, a szekrény, a szék, a függöny, a párna, a dunyha, az asztalterítő, a falvédő a konyhafalon […] Olvass tovább
Jöjjön Pákolitz István: Kiolvasó verse. Megmosdott a tulipán Harmat csillog rajta Piros szirma pirosabb Mint a lányok ajka Tulipiros tulipán Tuli-tuli tarka Ki messze lát, szaladjon Ez a fogó, rajta! Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Koporsó és bölcső közt verse. Anyám, ha egyszer végre visszatérek és ott maradok mindörökre nálad. Ha ráborulok régi küszöbünkre s megcsókolom az áldott, ősi fákat és fáradottan, könnyesen remegve nézek szemedbe. Várj akkor engem, mert jövök egy este. Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz, rőt esti láz. Nagy vaskapunk mennydörgve összerendül, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Mióta elmentél verse. Mióta elmentél, itt hűvösebb a sajtár, a tej, a balta nyele, puffanva hull a hasított fa le s dermed fehéren, ahogy leesett. A tompa földön öltözik a szél, kapkod s kezei meg-megállanak, leejti kebléről az ágakat, dühödten hull a törékeny levél. Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok, két […] Olvass tovább
Jöjjön Gyulai Pál Éji látogatás verse. Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában; Zivataros hideg éj van, Édes anyjok künn a sírban. «Édes anyám, édes anyám! Altass el már, úgy alhatnám! » Mond az egyik s el nem alszik, Sohajtása föl-fölhallszik. ««Beteg vagyok, édes anyám! Hol maradtál? Nem gondolsz rám!»» Mond a másik s jajjal […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Meddő órán verse. Belenézek a nagy éjszakába, alszik a föld maga árnyékába’. Itt, vagy amott csillagok röppennek: gondolatim is úgy jönnek-mennek. Gondolatom szappan-buboréki csillogók, mint odafenn az égi: de töredék mindkettőnek útja, mind szétpattan, mielőtt megfutja. Olvass tovább
Pilinszky János Kráter Találkoztunk. Találkozunk. Egy trafikban. Egy árverésen. Keresgéltél valamit. Elmozdítasz valamit. Menekülnék. Maradok. Cigarettára gyújtok. Távozol. Leszállsz és fölszállsz. Fölszállok és leszállok. Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek. Egyhelyben járunk; mint a gyilkos a járásodban gázolok. Madárcsicsergés ahogyan szememre veted születésem. Azt, hogy itt állunk. Majd egy útszakasz holtágában a motyogásom gurulni kezd, legördűl óriás tagjaidról […] Olvass tovább