A versek oldala
Jöjjön Mándy Stefánia: Csitt meg a bátyja verse. Színes világ ez, csupa fény, s csak ketten lakjuk: Csitt meg én. Nappal hej, vígan élünk, esténként meg párnát cserélünk s reggel kirázzuk sorra mind kis könnyű pilleálmaink. (Csillaggal csillagot gyújt a gyerek, szárnyas víg dalnak szárnyas dal a párja sír Csitt, hogy hosszú útra kelek.) Szemében […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A szétszóródás előtt verse. Ady Endre: A szétszóródás előtt »És áll (az előbbieknek) helyébe egy utálatos, … és békességnek színe alatt csalárdul cselekszik azzal, és elmenvén győzedelmet vészen kevés néppel. Elfoglalja az országnak gazdag részét, … zsákmányt, prédát és gazdagságot oszt az ő vitézeinek, és gondolataival forgolódik az erősségeknek megvételek felől, de […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Kettesben önmagammal verse. Aki voltam, milyen messze van tőlem! S aki leszek, az már milyen közel. Már utolér, mellém lép, támogat, és átölel. Bíztatva suttogja: Ne félj! Valahogy majd csak megleszünk. Hiszen szívünk marad a régi, s ketten talán csak megőrizzük az eszünk. Olvass tovább
“ezüst esőben száll le a karácsony” Jöjjön Kosztolányi Dezső – Karácsony című verse. Ezüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja […] Olvass tovább
Jöjjön Kun Magdolna – Régen más volt az élet verse. Régen más volt az élet, másak voltak az emberek, több volt bennük a jóság, és sokkal több a szeretet. Ki szegény volt nem nyomorgott, s nem is éhezett, hisz mindig voltak olyanok, kik ellene tettek. Régen a szegény embert éppúgy tisztelték, mint azokat, kiknek elismerték […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Temető A hervadás bús pompájában áll most A temető. Ó, mennyi szín, derű, Fehér és lila õszi rózsatenger, Mely hullámzik az enyészet szelére. Egy alacsony pad vár rám pihenőül, Elõtte zöld deszkából ácsolt apró Sírdomb szelíden mosolyog a fényben. Fölöttem magyar égnek végtelenje, Előttem a határtalan magyar táj. E kicsi sírban egy csöpp […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Istenem verse. Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítnék kiabálni néked. Hogyha meg szántóvető lennél, segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is a nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan a vasat még mélyebbre nyomjam. Ha […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Sappho szerelmes éneke verse. Hatvany Lajosnak, igaz, ösztönző, jó barátomnak Boldog legény, istenek párja, Szemben ki ülhet szép szemeddel, Édes kacajos közeleddel, Kacajoddal; mely sziven-vágva Fogja a mellem. Hacsak már látlak, elalélok, Torkomon a szavak elfulnak, Bőrömre zápor-szikrák hullnak, Szememben sötét, vad árnyékok S lárma fülemben. Hideg verejték veri testem, Remegően, félve, […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: Halottaknak napján verse. Halottaknak napján, gondolkozz el, kérlek! Mennyire fontosak azok, akik élnek? Milyen gyakran gondolsz rájuk szeretettel? Jelenthet-e annyit, mint ki régen ment el? Ilyenkor az ember temetőbe jár ki, Elmúlt szeretteit véli megtalálni. Közben annyin élnek magányosan, távol, kire nem jut idő, kit a szív nem ápol. Pedig a halottak […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Mi urunk: a Pénz verse. Ha elfutnak a gyér aranyak, Fölséges, nagy, úri Magunkból, Istenem, be kevés marad. Tegnap még borzasztót vétkezett, Ki szent Személyünket leszólta S ma félénken fogunk kezet. Másként néznek ránk az asszonyok. Gyötrődünk, szökünk s mértföldekre Árasztjuk a koldus-szagot. Tegnap Dantét őrte meg agyunk S ha tegnap Istennél […] Olvass tovább
Jöjjön Jékely Zoltán: Futballisták verse. Zöld réten döng a barna futball, – különös dzsungeli zene – eget jár s földre-földre huppan, gyermekkorból hős izenet. S akik rúgják mindig ugyanazok: száguldozók és daliásak, teltcombú, fürge kamaszok, virágai az ifjúságnak. Valaha én is így loholtam egy vakmerő gólhelyzetért, s ha ellenfelem utolért, fejem csapdostam elomoltan. Egy roppant […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Nincs búcsúzás verse. Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás. Életfolyóim mind tengerre szállnak S az örök égbe tér minden múlás S végtelen minden partja a halálnak. Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás És mindenhol csak múltam tája várhat. Nem búcsúzom, mert múltak tája vár. A régi én talál rám szomorúan, A régi én, kinek […] Olvass tovább