VERSEK

Sohonyai Attila: Légy az enyém Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek, ahhoz, hogy jó legyen, adj egy kis édeset. Ne takarj be, hisz tüze van a vágynak, de ha ezt akarod, hát testeddel hűsítsd itt e katlan-lázat. Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek, hogy szép legyen, tegyél egy kis kedveset. Nem áltatás, és […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Ha az állapotom érdekel A házban lépdelek, ami itt él, ami nem, minden velem együtt recseg; már a csend is így jelez, szinte sérti a fület. S ha fotelre ülök, vagy a kanapén a mámor képeket szül, te vagy az italban lévő múzsa, a cigaretta végi füst. S ha találkozunk, vagy épp […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – A kezed Előtted sokak kezét fogtam… valahogy mindenkiében a bizonyosságot kerestem, és elszánt hitem volt, hogy valakiében ott van, akinek olyan a keze, mint -már tudom- neked. És ez a keresés elkeserítő volt, mert manapság az emberek kezei érzéstelenek. Próbáltam melegíteni, hátha ez a gond, de a hideg tenyér meddő-bizalom, rájöttem. Amikor […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – A voltaknak Elengedtelek titeket. Nem fáj, sose fájt. Menjetek világnak büszkén, s legyetek nélkülem ismét porrá. Én maradok, és maradni is fogok. Bár koptattátok hegycsúcsom elegen, még mindig a legmagasabb vagyok. Talán nélkületek, talán miattatok. Egy vagyok, egész. Nem kelletek immár nékem, lehetne torkotokban bármilyen ének, nem kell másból fél, hogy én […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Köszönni téged Az évek ablakán nézek kifelé a tájra, látok pillangót az égen, korhadt évgyűrűket a fában. S arra gondolok mi mindent hagytunk hátra. Emlékszem az egyre acélosabb évekre, a bántásokra, sérelmekre, a lázra, és a télre. Hogy mennyit egymásnak ugrottunk, s hogy nem hagytuk el a másik kezét mégsem. Előttem vannak […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Te már ne …ezt már ne akard összesöpörni, és ne sürögj-forogj gondos mozdulatokkal a törmelék fölött. Ne ügyetlenkedd celluksszal csúffá ragasztani; attól a kéztől össze nem forr, mi ugyanattól törött. Ne sírj, és ne esküdözz izzadva, nem segít ezen már se hit, se babona. Elrepedt, és most már minden csoda oda; ezer […] Olvass tovább

Sohonyai Attila: Együtt Hol festelek, hol karcollak, van hogy csendéletnek látlak, van hogy absztraktnak. Van hogy sáros a ruhád és én otthagylak, de van bizony úgy, hogy csak azért fetrengek a földön, mert a föld is te vagy. Van hogy szét kell szedjelek, van hogy készen kaplak, van amikor összerakni is nehéz téged, de néha […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Hogy szeretlek Mi az, hogy szeretlek? Mindenkinek más. Én ha összeszedem, így gondolok rád: Elmondhatom mi bánt, ha téged dühít is. Eltűröm ezért a vitát, s ha úgy, a te-igazságig. Hogy megszűnik önzőségem, mert érdekel véleményed. Ha fáj is, elismerem érved: hogy tudom, milyen egyenrangú félnek. Mert szeretlek, megbocsátom ha akaratlan bántasz, […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Jó veled, jó melletted Keresem hol a cukor, s te elém teszed… amíg a kávémban elkavarod, én ízesítem a tied; jó veled, jó melletted. Sokszor az őrület kerget, és te törődőn végighallgatsz. Amíg a nyugalomig elérek, kérdezem: neked milyen volt a nap?! Jó veled, jó melletted. Van tudod, mikor csak úgy…szúrok és […] Olvass tovább