A versek oldala
Jöjjön Weöres Sándor: Kezdődik az iskola verse. Könyv, toll, tinta, ceruza, rontom-bontom, kezdődik az iskola, csak aszondom. Kora reggel rohanás, rontom-bontom, nem könnyű a tanulás, csak aszondom. Tízpercben nagy futkosás, rontom-bontom, torkod fájdul, ne kiálts, csak aszondom. Zsemlye és vajaskenyér, rontom-bontom, morzsát szedhet az egér, csak aszondom. Énekóra, la-la-la, rontom-bontom, reng a terem ablaka, csak […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula – Ősz verse. Opálos színei bágyadt ködében Leszáll reám a kora alkonyat, Kései tűzrózsák nyílnak a réten S az égen a mély csöndesség fogad. Nagy topolyafák gallya hullong gyéren És sötétben hallgat a tó S a kolomp úgy méláz a lomha légben, Mint altató. Hűs szele húz át az ősznek a réten, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Október délután verse. Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról, hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, – mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak, vad darazsak dúdolnak körül haraggal. És a lomb makkal felel és feleselget, hulló makk makkot […] Olvass tovább
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri Hol volt, hol nem volt. . . Volt egyszer egy iciri piciri házacska; ott lakott egy iciri piciri kis macska. Volt annak két iciri piciri kis ökre, rákaptak egy iciri piciri kis tökre. Csizmát húz az iciri piciri kis macska, hová lett az iciri piciri barmocska. Bejárja az iciri piciri kis erdőt, […] Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Őszi levél verse. Köd szitál, hull a dér, lepörög a falevél; földre szökik, szemétnek, aki éri, ráléphet, – sziszegd szél söpri, hajtja, hullongó hő betakarja. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Vizipók című verse Halász Judit előadásában. Rigós erdőben bújdosó a nap Napos fák közt arany rigók Jó volna lenni csavargónak Mint ott az a kis vizipók A vizipók a tó vizén Jó volna futni könnyedén Nyurga lábakkal futni, futni És mindig, mindenütt célba jutni Hallgasd meg itt az előadást. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Nem emel föl verse. Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek – ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: A szív verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Nézted már a Szent-Anna tó vizét? Milyen titokzatos, milyen sötét. Semmit se látsz, csak olykor egy-egy furcsa csillanást, amint ezüst halak suhannak mélységein át… De olykor hírtelen jön valami eltévedt sugár, zöldes világra gyújtotta lent a mélyt, s a mélynek vége […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő – Gyermekjáték verse. Szép Ernő – Gyermekjáték Mikor én kisfiú voltam, kis lovon nem lovagoltam, nem volt nékem ponnilovam, ponnilovam, ponnilovam, pedig de szép, mikor rohan. Ponnilovon sose ültem, kis biciklin se repültem, nem volt fényes kerékpárom, kerékpárom, kerékpárom, pedig de jó rajta nyáron. Nem volt nékem meséskönyvem, nem volt csak iskolás […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Első szerelem verse. Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És – végtelen nagy szerelemmel. Még több szerelmes verset ITT találsz Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Fekete ország verse. Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Enyhülés verse. Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. Tegnap a remény is eltört, Az utolsó árboc, Csupán a kétség kötött egy Gyarló deszka-szálhoz: Ma fölöttem és alattam Ég és tenger síma; Zöld […] Olvass tovább