A versek oldala
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van? verse. Öt ujja van gesztenyefa- levélnek. Öt ujja van, mint a gyerek kezének. Öt ujja van? Nem mind olyan. Legtöbbjének hét ujja van. Öt ujja, Hét ujja, Hozzá még a hátulja. Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Dalocska verse. Csengő szól: gingalló, röppenj már, pillangó! Pillangó messze jár, volt-nincs nyár, vége már. Züm-züm-züm, zúg a szél, táncol a falevél, züm-züm-züm, ez a szél! Egy reggel itt a tél. Olvass tovább
Várnai Zseni: Őszi Napsütés A nyár szerelme forró és merész, de édesebb az őszi napsütés, a csókja nem éget, mint a láng, csak simogat, mint egykor jó anyánk, szívünkre mézes, enyhe csókja hull… és minden nap korábban alkonyul, korábban alkonyul! Az ősz szerelme, mint a kósza szél, halk suttogás, majd vészes szenvedély, a fény és […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Novemberi szél verse. Lefonnyadt rég az áfonya, deres a medve lábnyoma. Lecsupaszult a málnavész. Minden toboz a földre néz. Hályogos szemmel pillogat olykor néhányat még a nap. Se cirpelés, se csipogás, hallgat minden kis muzsikás. Csak a szél, csak a szél, egyedül ő zenél. Ág se moccanhat nélküle, minden kis hang az […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Ha vihar jő a magasból verse. A vers 1946-ban megjelent első változatában a cinke helyett még az angyal szó szerepelt: Ha vihar jő a magasból, ne bocsáss el kicsi bátyám! Ha falomb közt telihold lép, kicsi néném, te vigyázz rám! Falu végén van a házunk, a bozótból ki se látszik, de az angyal, ha leröppen, […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő – Mert dalaimnak verse. Mert dalaimnak azt a részét, Mely túlnyomónak mondható, – Minek tagadjam gyöngeségem – Kegyedhez írtam, kis Kató. És dalaimnak az a része, Mely túlnyomónak mondható, Kegyednek semmiképp se tetszett, Sőt visszatetszett, kis Kató. Igaz, hogy önt tegezni mertem, Ami botránynak mondható, Mert önt csupán magáznom illik Vagy kegyedeznem, […] Olvass tovább
Őri István: Mesélj a csendről Bennem üvöltés van és félelem, mesélj a csendről, Kedvesem. Milyen az: hallani, ha nincs semmi hang, milyen az, mikor az ordítás a semmibe zuhan? milyen a békesség, az öröm, milyen, ha valaki azt mondja: „Köszönöm!”? Milyen vagy Te, s milyen az életed? valóban fény van a felhők felett? Bennem üvöltés […] Olvass tovább
Jöjjön Farkas Éva: Csak egy délután verse, amit sokan Jókai Mór írásnak gondolnak. Ülj ide mellém, fogd meg a kezem, Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem. Nem kérdezek, és most te se beszélj, Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél. A hétköznapok kínjai után, Legyen szép ünnep ez a délután. Nem kell ígéret, nagy fogadkozás, Csak ez […] Olvass tovább
Jöjjön Fekete István: Végtelen verse. Hűvös, színtelen pára: a föld s a fák lélegzete, felhők fia, ősz uszálya, halott hajnalok holt keze. Majdnem nincs. Semmi… mégis mindenütt ott van, fenn és lenn, szájban és szívben, szóban és hitben, és ha van: nincs, s ha nincs: Minden. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Bor vitéz verse. Ködbe vész a nap sugára, Vak homály ül bércen völgyön. Bor vitéz kap jó lovára: „Isten hozzád, édes hölgyem!” Vak homály ül bércen-völgyön, Hűs szél zörrent puszta fákat. „Isten hozzád, édes hölgyem! Bor vitéz már messze vágtat.” Hűs szél zörrent puszta fákat, Megy az úton kis pacsirta. Bor vitéz […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok Juli néni, Kati néni – letye-petye-lepetye! – Üldögélnek a sarokba, jár a nyelvük, mint a rokka – letye-petye-lepetye! – Bárki inge, rokolyája – letye-petye-lepetye! – Lyukat vágnak közepébe, kitűzik a ház elébe – letye-petye-lepetye! – Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert Szeretném verse. Szeretném, ha egyszer az lehetnék, Ami leginkább lenni akarok. Ha egyszer azt mondaná valaki: Megsajnáltam a bánatodat, Hitetlenségedet, háborgásodat, S neked adom mi legdrágább neked: A sorsodat, az önéletedet. Neked adom a teremtésedet. Akkor azt mondanám: legyek erő, A végtelenség örök ereje, Aki nem néz hátra, csak előre, S nem […] Olvass tovább