A versek oldala
Jöjjön Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat verse. Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint […] Olvass tovább
Ady Endre: Elfogyni az ölelésben Szájon, mellen, karban, kézben, Csókban tapadva, átkosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Epében, könnyben és mézben, Halálosan, tudatosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Ilyen nagy, halk, lelki vészben Legyek majd csontváz, víg halott. Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke verse. Indulj dalom, bátor dalom, sápadva nézze röptöd, aki nyomodba köpköd: a fájdalom. Az életen, a szinten, a fénybe kell kerengni, légy mint a minden, te semmi. Ne mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazt se, ne mondd, mi fáj tenéked, ne kérj vigaszt se. Légy […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Dicsőséges nagyurak verse. Dicsőséges nagyurak, hát Hogy vagytok? Viszket-e ugy egy kicsit a Nyakatok? Uj divatu nyakravaló Készül most Számotokra… nem cifra, de Jó szoros. Tudjátok-e, mennyit kértünk Titeket, Hogy irántunk emberiek Legyetek, Vegyetek be az emberek Sorába… Rimánkodott a szegény nép, S hiába. Állatoknak tartottátok A népet; Hát ha most […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Akasszátok fel a királyokat verse. Lamberg szivében kés, Latour nyakán Kötél, s utánok több is jön talán, Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! Ez mind igen jó, mind valóban szép, De még ezzel nem tettetek sokat – Akasszátok föl a királyokat! Kaszálhatd a fűt világvégig, Holnap kinő az, ha ma lenyesik. Tördelheted le […] Olvass tovább
Móra Ferenc – A csókai csóka Csókai csókának Mi jutott eszébe? Föl szeretett volna Öltözni fehérbe. Unta szegény jámbor, Hogy ő télen-nyáron, Örökkön-örökké Feketében járjon. Ahogy így tűnődik Ághegyen a csóka, Arra ballag éppen Csalavér, a róka. Attól kér tanácsot, Mit kellene tenni, Hófehér galambbá Hogy kellene lenni. „Nincsen annál könnyebb – Neveti a róka […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szózat verse. Hazádnak rendületlenûl Légy híve, oh magyar; Bölcsõd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivûl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt […] Olvass tovább
Sárhelyi Erika: Utolsó pecsét Szépen kellene majd megöregedni, csak úgy magunkhoz ölelni az időt, ne vegye észre rajtunk kívül senki, hogy ott állunk már az örök tél előtt. Mert olykor méltatlanná lesz az élet – törődik a test és bomlik az elme -, ha minden nap a káoszban ér véget, már nem elég az égiek […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Még valamit… verse. Múltamba vissza ösvény nem vezet És ködbe fullad az emlékezet. Hogy én is éltem, versekből tudom, Míg topogok egy céltalan uton. Ki egykor új igéket felidéztem, Most némán tűröm meddő szenvedésem. Egy elsüllyedt világ felett Megváltó sírom integet. Mint a kísértetek feljárnak Fáradt fejembe verssorok, A régi öröm és […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A játék verse. A játék. Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű. Bűvös kulacs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa. Játszom ennen-életemmel, búvócskázom minden árnnyal, a padlással, a szobákkal, a fénnyel, mely tovaszárnyal, a tükörrel fényt hajítok, a homoknak, a bokornak, s […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Kereszt-árnykép verse. A keresztnek felső ága égre mutat, nagy örömhírt tudat: „itt van a te utad” a kereszt két karja a légbe szétszalad, rajta sovány kezek tört vért virágzanak: „vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad, kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad” a keresztnek alsó ága földre mutat: „vesződj: […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc Vágy című verse. Volnék csak kis madár, Röpűlnék szárnyakon, El, szép hazám felé, Hű szívem merre von; Túl erdőn, túl hegyen, Merről a nap felkél, Virúló part felett Lyánykám hol búban él. Lassan szállonganék Mint esti fúvalom, Forró szerelmeket Csattogna bús dalom; S elszenderíteném A lyányt zengésivel, Hogy édes álmain Képem víradna […] Olvass tovább