A versek oldala
Jöjjön Farkas Éva: Csak egy délután verse, amit sokan Jókai Mór írásnak gondolnak. Ülj ide mellém, fogd meg a kezem, Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem. Nem kérdezek, és most te se beszélj, Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél. A hétköznapok kínjai után, Legyen szép ünnep ez a délután. Nem kell ígéret, nagy fogadkozás, Csak ez […] Olvass tovább
Jöjjön Fekete István: Végtelen verse. Hűvös, színtelen pára: a föld s a fák lélegzete, felhők fia, ősz uszálya, halott hajnalok holt keze. Majdnem nincs. Semmi… mégis mindenütt ott van, fenn és lenn, szájban és szívben, szóban és hitben, és ha van: nincs, s ha nincs: Minden. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Bor vitéz verse. Ködbe vész a nap sugára, Vak homály ül bércen völgyön. Bor vitéz kap jó lovára: „Isten hozzád, édes hölgyem!” Vak homály ül bércen-völgyön, Hűs szél zörrent puszta fákat. „Isten hozzád, édes hölgyem! Bor vitéz már messze vágtat.” Hűs szél zörrent puszta fákat, Megy az úton kis pacsirta. Bor vitéz […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok Juli néni, Kati néni – letye-petye-lepetye! – Üldögélnek a sarokba, jár a nyelvük, mint a rokka – letye-petye-lepetye! – Bárki inge, rokolyája – letye-petye-lepetye! – Lyukat vágnak közepébe, kitűzik a ház elébe – letye-petye-lepetye! – Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert Szeretném verse. Szeretném, ha egyszer az lehetnék, Ami leginkább lenni akarok. Ha egyszer azt mondaná valaki: Megsajnáltam a bánatodat, Hitetlenségedet, háborgásodat, S neked adom mi legdrágább neked: A sorsodat, az önéletedet. Neked adom a teremtésedet. Akkor azt mondanám: legyek erő, A végtelenség örök ereje, Aki nem néz hátra, csak előre, S nem […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Önarckép verse. Barátom, ki azt mondod, ismersz engem, nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek, miket magam választottam; nyisd szekrényemet: benn semmi jellemzőt sem találsz. Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom, de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem rég megszokta kezem dombját-völgyét, de ő sem tud mesélni rólam. Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A kalap verse. Egy kalapról szól ez az ének s e pár együgyű fura rím, figyeljenek reá szeliden, ó hölgyeim és uraim. Gazdája csákót tett fejére, de ő a fogason maradt, az előszoba fogasán volt ez a kalap, egy szürke, fess civilkalap. Azóta várt, várt az urára, unalmas volt az élete, bélése […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Álmomban verse. Álmomban hol jártam? Erdőben. S mit láttam? Két nyulat, két szarkát, kop-kop-kop, víg harkályt. A nyulak füleltek, két lábra leültek. A szarkák csörögtek, csörögve pöröltek. A harkály, kop-kop-kop, koppantott egy nagyot. Elillant az álmom, még most is sajnálom. Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Nosztalgia című verse. Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Ez már az ősz verse. Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök dalt próbál szegény, a füvek között. Szakad a húr, szétfoszlik a vonó – nem nótaszó ez már, de búcsúszó. Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. Közeleg a rozsdaszínű áradat. Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött – elnémul a […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor – Epervirág verse. Mintha kis mécsesek világítanának, úgy néz ki fényes szeme száz epervirágnak. Szem szeme, gyönyörű, farkasszemet néznek, azután egyszerre kitör egy nevetés gyermekből, virágból, egy száz epervirágból daganat világol. Az édeskés friss kenyér, a hangja , ha szárnyas dalodat hallja. A tavaszi kertben együtt énekeltek, édes a gyermeknek együtt egy […] Olvass tovább
Jöjjön Orbán Ottó: A víz című verse. A Nap a tűz, a Föld az üst, a pára, a gőz, olvadt ezüst. De hogyha kihűl, tóvá kerekül, földrészek viselik ékszerül. Olvass tovább