A versek oldala
Nemes Nagy Ágnes: Hull a bodza A mi utcánkban kicsi utca, van benne egy hosszú bodza. Ősz felé már hull a bodza, kis bogyóját dobja, dobja. Kis bogyóját dobja, dobja, lila lesz az utca-hossza, kiabál is Bandi bácsi, az autóját szappanozza. Nem gondolok semmi rosszra, de örülök, drága bodza: tarthatom a gumitömlőt, míg az autót […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor: Terv vers. A kisgyermek, ha várakat épít a nyári fák alatt a part homokján tervezi, hogy később is majd ezt teszi. És nincs szebb, mint ha teljesül, miért a vágyó lelkesül. Terv nélkül semmi sem terem, az almamag sem tervtelen, Mert benne él az almafa törzse, virága, illata, gyümölcse, tervként ott feszül […] Olvass tovább
Jöjjön Gárdonyi Géza: Harangszó az éjben verse. Fehér kis kápolna erdő sűrűjében. Valami remete lakja réges-régen. Valami kis remete, kit senkise ismer. Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember? Mikor az erdőre éj homálya száll, s a benne tévelygő aggódva megáll, s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra? Megszólal a kicsi kápolna harangja. Embertársam! vészes, sötét […] Olvass tovább
Sohonyai Attila: Elég nekem Elég nekem az is, ha holnap vagy az enyém; elég nekem, ha holnap után el is mész. Nem kérek belőled se sokat, se eleget, mindössze annyit, ha itt vagy, valóban itt legyél; nekem. Elég belőled annyi, ha néha szólalsz. Elég az is, ha örökre szótlan maradsz. Elég, feltéve ha némaságod beszédesebb, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: A tükör vallomása verse. – Azt mondja, hogy hű s igaz, mint a tükör. Beszélj magadról: felelj neki, tükör! – Elkapom arcod és a pillanat szeszélyét, minden mozdulatodat, mint mély eget a mély tenger színe, befogadlak, mint senki sohase, hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint, és szeretlek a parancsod szerint, sírok, ha […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor írása. Kányádi Sándor: Őszelő Fázik a Küküllő, lúdbőrös a háta, már csak a nap jár el fürödni a gátra. Lenn a gát alatt csak vadrécék, vadludak. Ők is búcsúzóban: tiszteletkört úsznak. Ékelődnek aztán föl az őszi égre, belevesznek lassan a kék messziségbe. Reggelenként apró ködfióka s pára kapaszkodik föl a partmenti fűzfákra. […] Olvass tovább
Wass Albert: Az igazit keresed? Az “Igazit” keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt… Most már az “Igazat” keresem… Mert az “Igazi” szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az “Igaz” odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz… Az “Igazi” megcsókolja a kezed, az “Igaz” megfogja… Az “Igazi” álmodik veled, az […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Nincs szebb a virágnál… Nincs szebb a virágnál, szép szál katonánál, libegő, lebegő zászló lobogásnál. Jön már, jön a század! Nézd a katonákat! Fegyverük, vaskezük védik a hazánkat. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Levél verse. Megkaptad Kedvesem a levelem? Látod én magamat temetem: Fehér lapokat írok tele, Amikor zokognom kellene. Azon, hogy Te nem vagy itt velem, Tépd össze Kedves a levelem. Jer már haza, hiszen úgy várlak, Por lepi Kedves a szobádat, Régi titkok illata lebben, Száz régi csóknál tüzesebben. Kívánja ajkam a […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak verse. Hát te igazán megérted, mit a madarak beszélnek? nemcsak csipegnek, pityegnek, fütyülnek és csiripelnek? – Ó, dehogyis, szólnak mást is, van őnekik szavuk száz is, vagy talán még ezerszáz is! Cinke Hallgasd csak a cinegét, azt mondja, hogy: „Nyitnikék! Elolvadt a hó, a jég ne aludjon kert, […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda – Ma szívünk ünnepel verse. Ma nem tanulni jöttünk. Ma szívünk ünnepel. A hálát, amit érzek: miképpen mondjam el? Szétszáll a szó a szélben, habár mélyről fakad, s e nyíló rózsa élte pár nap vagy óra csak. Emlékek kötnek össze: szavak, számok, betűk. Utunk, akárhová visz, követnek mindenütt. Emlékünk egyre több lesz, […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán Október verse. Kisöccsétől, Szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de ő vágtat, meg se áll. Hová, hová oly sietve, felhőlovas szélszekér? Azt hiszed tán, aki siet, aki vágtat, messze ér? Dehogy hiszi, dehogy hiszi […] Olvass tovább