A versek oldala
Jöjjön Heltai Jenő – Mert dalaimnak verse. Mert dalaimnak azt a részét, Mely túlnyomónak mondható, – Minek tagadjam gyöngeségem – Kegyedhez írtam, kis Kató. És dalaimnak az a része, Mely túlnyomónak mondható, Kegyednek semmiképp se tetszett, Sőt visszatetszett, kis Kató. Igaz, hogy önt tegezni mertem, Ami botránynak mondható, Mert önt csupán magáznom illik Vagy kegyedeznem, […] Olvass tovább
Őri István: Mesélj a csendről Bennem üvöltés van és félelem, mesélj a csendről, Kedvesem. Milyen az: hallani, ha nincs semmi hang, milyen az, mikor az ordítás a semmibe zuhan? milyen a békesség, az öröm, milyen, ha valaki azt mondja: „Köszönöm!”? Milyen vagy Te, s milyen az életed? valóban fény van a felhők felett? Bennem üvöltés […] Olvass tovább
Jöjjön Farkas Éva: Csak egy délután verse, amit sokan Jókai Mór írásnak gondolnak. Ülj ide mellém, fogd meg a kezem, Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem. Nem kérdezek, és most te se beszélj, Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél. A hétköznapok kínjai után, Legyen szép ünnep ez a délután. Nem kell ígéret, nagy fogadkozás, Csak ez […] Olvass tovább
Jöjjön Fekete István: Végtelen verse. Hűvös, színtelen pára: a föld s a fák lélegzete, felhők fia, ősz uszálya, halott hajnalok holt keze. Majdnem nincs. Semmi… mégis mindenütt ott van, fenn és lenn, szájban és szívben, szóban és hitben, és ha van: nincs, s ha nincs: Minden. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Bor vitéz verse. Ködbe vész a nap sugára, Vak homály ül bércen völgyön. Bor vitéz kap jó lovára: „Isten hozzád, édes hölgyem!” Vak homály ül bércen-völgyön, Hűs szél zörrent puszta fákat. „Isten hozzád, édes hölgyem! Bor vitéz már messze vágtat.” Hűs szél zörrent puszta fákat, Megy az úton kis pacsirta. Bor vitéz […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok Juli néni, Kati néni – letye-petye-lepetye! – Üldögélnek a sarokba, jár a nyelvük, mint a rokka – letye-petye-lepetye! – Bárki inge, rokolyája – letye-petye-lepetye! – Lyukat vágnak közepébe, kitűzik a ház elébe – letye-petye-lepetye! – Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert Szeretném verse. Szeretném, ha egyszer az lehetnék, Ami leginkább lenni akarok. Ha egyszer azt mondaná valaki: Megsajnáltam a bánatodat, Hitetlenségedet, háborgásodat, S neked adom mi legdrágább neked: A sorsodat, az önéletedet. Neked adom a teremtésedet. Akkor azt mondanám: legyek erő, A végtelenség örök ereje, Aki nem néz hátra, csak előre, S nem […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Önarckép verse. Barátom, ki azt mondod, ismersz engem, nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek, miket magam választottam; nyisd szekrényemet: benn semmi jellemzőt sem találsz. Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom, de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem rég megszokta kezem dombját-völgyét, de ő sem tud mesélni rólam. Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A kalap verse. Egy kalapról szól ez az ének s e pár együgyű fura rím, figyeljenek reá szeliden, ó hölgyeim és uraim. Gazdája csákót tett fejére, de ő a fogason maradt, az előszoba fogasán volt ez a kalap, egy szürke, fess civilkalap. Azóta várt, várt az urára, unalmas volt az élete, bélése […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Álmomban verse. Álmomban hol jártam? Erdőben. S mit láttam? Két nyulat, két szarkát, kop-kop-kop, víg harkályt. A nyulak füleltek, két lábra leültek. A szarkák csörögtek, csörögve pöröltek. A harkály, kop-kop-kop, koppantott egy nagyot. Elillant az álmom, még most is sajnálom. Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Nosztalgia című verse. Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Ez már az ősz verse. Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök dalt próbál szegény, a füvek között. Szakad a húr, szétfoszlik a vonó – nem nótaszó ez már, de búcsúszó. Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. Közeleg a rozsdaszínű áradat. Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött – elnémul a […] Olvass tovább