A versek oldala
Jöjjön Tompa Mihály: Denevér. verse. Oh ösmerünk, jól ösmerünk! S kérdezzük a természetet: Mi célja volt, hogy csuda légy, Féreg- s madárból összetett? S keltsen szokásod, alakod Ellenszenvet s utálatot? Hátrálsz, eltünsz a fény elől, Mint kit a forgószél sodor; Mig fenn öröm s élet zajong: Rejt hangtalan, gyanús odor! … Jól van…! mért is […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza: Április végén A nap letette arany-koronáját, s tüzet rakott a Mátra tetején. Ott piheni ki égi fáradalmát az erdős Mátra kéklő közepén. A lomb nem mozdul. A fűszál is áll. Kertemben ér az estéli homály. Alant a völgyben csöndbe halt a lárma. Érzem az álmot, mint száll fűre, fára. S tengerként árad, nő […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Gólyabúcsú Összegyűltünk, búcsúzkodunk indulásra készen. Szemünk végigjáratjuk még ezen a vidéken. Hosszú útra indulunk és lassan neki vágunk. Ez a sorsunk – költözni kell – ilyen a világunk. Ám ez itt a szülőföldünk nem hagyjuk el végleg. A tél után, meglátod, a gólyák visszatérnek! Visszahúzza a szívünket e gyönyörű ország, csak a tél […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső – Apa című verse. Mily gyorsan távolodsz a nagy időben tőlem, fiam. Már idegesen kelsz föl az ebédtől, eltünsz, szaladsz. Ujságot olvassz, amikor beszélek, kurtán felelsz. Barátaiddal vagy. Üres a szobád. Üres a lelkem. Nem látod arcomon botor szerelmem. Nem veszel észre. Csikorgó hangom iszonyú tenéked. Nehéz a kezem. Anyád lett megint […] Olvass tovább
Benedek Elek: Testvérek Egyszer volt, hol nem volt, De valahol csak volt: Két fiú s egy kislány, Ismeritek is tán. Hárman voltak, hárman Hat puszta határban Nem akadott párjok: Így mondá mamájok. Mama, ha szerette, Nem hiába tette, Sosem búsították, Búban vidították. Akármibe fogtak: Tanultak, játszottak, Öröm volt azt látni, Megnézhette bárki. Mikor nem tanultak, […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Ballada verse. H. Gy. érdemes művésznek olykor meg-megcsillan valami vékonyka fénysugár káprázni kezd a szemünk lassacskán belénk bizsereg annak a reménye hogy talán mégis valami emberségesebb emberarcúbb hogyismondjukra lesz kilátás aztán kiderül csak a porkoláb fiacskája játszadozik ajándékba kapott kis zsebtükrével vagy éppen az őrtorony valamelyik őre pásztázza végig önszorgalomból vagy puszta […] Olvass tovább
Benedek Elek: Az anya Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna, Belőle nőtt testünk acélos izma. Hiába félénk, reszkető a lelke, A pompás lángot belénk Ő lehelte. Ő is volt láng, kerengő víg madárka, Ábránd mezőket dallal Ő is járta. S talán csöndes estén szívedbe dobban, Hogy arany faja lángolt víg dalokban. Hiába félénk, reszkető már lelke, […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Három a daru verse. Jó előre óvást tészek, Hogy amit most elbeszélek, Nem én költöm…! Ez megtörtént az alföldön, Annak egyik falujában, Valójában! Idején a nyájas estnek, Férj s feleség beszélgettek; S az ablakba könyökölvén: A természet nyílott könyvén, Mely tudomány- s bájjal gazdag, Lélek és szem elmulattak. A nap már-már hunyni […] Olvass tovább
Kiss József: Az anyaszív – Ófrancia dal Egyszer egy legény az eszét vesztette, – Hallga csak, hallga! – Egyszer egy legény az eszét vesztette, Szeretett egy asszonyt, de az nem szerette. Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat: – Hallga csak, hallga! – Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat: És hozd el a szívét […] Olvass tovább
Vas István: Mikor a rózsák nyílni kezdtek Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek, Már nem voltunk fiatalok – Házunk körül virágzó sírkeresztek, Szívünkben sok friss halott. Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág, Akkor is, ha férj-feleség Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák, Fogják egymás kezét. Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben – Emlékszel? […] Olvass tovább
Csanádi Imre: Búcsú az óvodától Hej óvoda, óvó nénik, – nem maradok tovább én itt! Itt mi soká nem maradunk: vár az iskolai padunk! Vége szakadt a szép nyárnak, iskolában könyvek várnak! Betűk hívnak útra kelni, a világot megismerni. A nagy idő elérkezett: búcsúznak a hatévesek, Búcsúznak az óvodától, mint fészkétől fecsketábor. Köszönjük a gondviselést, […] Olvass tovább
Jöjjön Kálnoky László: Bordaműtét verse. Gonosz fogókkal hét bordám kitörték, hallottam megreccsenni csontomat. Holtsárga fényt szitáltak szét a körték, a műtőasztal szállt, mint a vonat. A morfium elringatott, hideg mámorba, jégfalú mélységbe estem, és olykor egy-egy átvágott ideg, mint villanyáram, rázkódtatta testem. Ha akkor láttad volna azt a tálat, melybe vérem folyt! Micsoda utálat: csupa […] Olvass tovább