A versek oldala
Ady Endre – Akarok Akarok! Egy kemény rövidke szó ebben benne van az egész életem! E szó mögött sok, nehéz harc rejtőzik, e szó miatt még sokat könnyezem. De történjék bármi, ha az egész világ fog ellenállni, vagy ha egyedül is maradok mindent legyőzve mégis AKAROK! Olvass tovább
Nagy Bandó András: Kicsinyke vágyak Figyelj rám, mintha jel volnék, Keress úgy, mintha nem volnék, Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék, Fizess úgy, mintha szolgálnék, Evezz úgy, mintha tó volnék, Idébb ülj, mintha tűz volnék, Melengess, mintha jég volnék, Etess úgy, mintha éheznék, Itass úgy, mintha szomjaznék, Olvass úgy, mintha vers volnék, Hallgass úgy, mintha dal […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Déli felhők verse. Domb tövén, hol nyúl szalad, S lyukat ás a róka: Nyári fényben, napsütésben Felhőt les Katóka. Zöld fűszál az ajka közt, Tenyerén az álla… A vándorló felhő-népet Álmosan csodálja. Elől úszik Mog király, Kétágú az orra, Feje fölött koronája, Mint a habos torta. Fut mögötte a bolond Szélesen […] Olvass tovább
Demény Ottó: Doktorbácsi Kérek egy kanalat, mondja szépen: ÁÁÁ, a lázmérőt bedugjuk a hóna alá. Maga kérem nagybeteg, biztos megint beevett. Öblögessen, borogasson, bújjon a dunyhába, ha reggelig nem köhög, mehet óvodába.: Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Hull a bodza A mi utcánkban kicsi utca, van benne egy hosszú bodza. Ősz felé már hull a bodza, kis bogyóját dobja, dobja. Kis bogyóját dobja, dobja, lila lesz az utca-hossza, kiabál is Bandi bácsi, az autóját szappanozza. Nem gondolok semmi rosszra, de örülök, drága bodza: tarthatom a gumitömlőt, míg az autót […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor: Terv vers. A kisgyermek, ha várakat épít a nyári fák alatt a part homokján tervezi, hogy később is majd ezt teszi. És nincs szebb, mint ha teljesül, miért a vágyó lelkesül. Terv nélkül semmi sem terem, az almamag sem tervtelen, Mert benne él az almafa törzse, virága, illata, gyümölcse, tervként ott feszül […] Olvass tovább
Jöjjön Gárdonyi Géza: Harangszó az éjben verse. Fehér kis kápolna erdő sűrűjében. Valami remete lakja réges-régen. Valami kis remete, kit senkise ismer. Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember? Mikor az erdőre éj homálya száll, s a benne tévelygő aggódva megáll, s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra? Megszólal a kicsi kápolna harangja. Embertársam! vészes, sötét […] Olvass tovább
Sohonyai Attila: Elég nekem Elég nekem az is, ha holnap vagy az enyém; elég nekem, ha holnap után el is mész. Nem kérek belőled se sokat, se eleget, mindössze annyit, ha itt vagy, valóban itt legyél; nekem. Elég belőled annyi, ha néha szólalsz. Elég az is, ha örökre szótlan maradsz. Elég, feltéve ha némaságod beszédesebb, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: A tükör vallomása verse. – Azt mondja, hogy hű s igaz, mint a tükör. Beszélj magadról: felelj neki, tükör! – Elkapom arcod és a pillanat szeszélyét, minden mozdulatodat, mint mély eget a mély tenger színe, befogadlak, mint senki sohase, hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint, és szeretlek a parancsod szerint, sírok, ha […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor írása. Kányádi Sándor: Őszelő Fázik a Küküllő, lúdbőrös a háta, már csak a nap jár el fürödni a gátra. Lenn a gát alatt csak vadrécék, vadludak. Ők is búcsúzóban: tiszteletkört úsznak. Ékelődnek aztán föl az őszi égre, belevesznek lassan a kék messziségbe. Reggelenként apró ködfióka s pára kapaszkodik föl a partmenti fűzfákra. […] Olvass tovább
Wass Albert: Az igazit keresed? Az “Igazit” keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt… Most már az “Igazat” keresem… Mert az “Igazi” szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az “Igaz” odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz… Az “Igazi” megcsókolja a kezed, az “Igaz” megfogja… Az “Igazi” álmodik veled, az […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Nincs szebb a virágnál… Nincs szebb a virágnál, szép szál katonánál, libegő, lebegő zászló lobogásnál. Jön már, jön a század! Nézd a katonákat! Fegyverük, vaskezük védik a hazánkat. Olvass tovább