A versek oldala
Jöjjön Vörösmarty Mihály – Laurához verse. Rád nézek, mert szeretlek, Rád nézek, mert gyülölsz; Míg bájaid veszélyes Dacával meg nem ölsz. Rád nézek, mert gyönyört ád Szemlélnem arcodat; Rád nézek, mert öröm lesz Meghalnom általad. Rád nézek, mert talán még, Egy kisded percre bár, Gyülölség és szerelmünk Cserében visszajár. Még akkor érzenéd csak Mi a […] Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Ősz felé verse. Vágy, szenvedély bevonja szárnyát; Dalaim immár csendesek; Bennük csak néha-néha zendül Egy álom, egy emlékezet. A szép tavasznak álma őszkor; Virágokról édes regék. A szív, mely lemondásra készül S ugy megzokog; Ne még! ne még! Lehajtja szép fejét a rózsa; Nem éli túl a hév nyarat. S az édes […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Itt benn vagyok a férfikor nyarában verse. Itt benn vagyok a férfikor nyarában, Az ifjuságnak eltűnt tavasza, Magával vitte a sok szép virágot, A sok szép álmot, amelyet hoza, Magával vitte a zengő pacsírtát, Mely fel-felköltött piros hajnalon… Milyen sötét vón a világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! Elszállt […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Pilátus verse. János evang. XIX. 22 A pörnek vége. Elvégeztetett… Véres a kereszt tövében a fű. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. „Rongy csőcselék, én unlak titeket, Unom a vágyatok, a hitetek, A papjaitok ragyogó ruháját, A mellükverő messiásokat, A nap hevét ez átkos ég […] Olvass tovább
Jöjjön Tamkó Sirató Károly: Törpetánc verse. Fenn a hegyen, körbe-körbe, Tűztáncot jár három törpe. Rátiporva kőre, rögre, azt huhogják megpörögve: Hipp,-hopp, hepe,-hupa, avar,-muhar, jaj, de puha! Zeng a daluk mindörökre, Törpe bögre, görbe bögre. Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes verse. A rózsa szép virágszál, De tüske szúrdal ágán. Ha mézet ád is a méh, Fúlánkja néha megcsíp. A bor betőlt örömmel S mámort okoz gyakorta. Szép vagy te, Lilla, s édes, – Vidít kegyes szerelmed; De mennyi – ah, de mennyi Kín is gyötör miattad! Olvass tovább
Jöjjön Gyulai Pál: A hősök sírja verse. Egy sírban, az erdő-szélen, Háromszáz hős alszik mélyen, Mély sebekkel eltemetve, Emlék nélkül, elfeledve. De lehajlik a zöld erdő, Rájok élő koszorút sző, És mint álmaik haragja, Harsog, zúg a bérc patakja, Éjfél tájban, sírjok ormán, Felgyúl néha egy-egy villám, És felindul a természet, A menny mintegy leborúl, S […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A bujdosó verse. Párjavesztett gilicének szíve fáj, Fülemile panaszától zeng a táj; Ne szomorkodj fülemile, gerlice: A te bajod az enyémhez semmise. Égi madár hegyen-völgyön megszállhat, Társa helyen társra megint találhat: Jaj, de nekem nincs se hazám, se párom, A világot egyes-egyedül járom. Messzi honom tája körül jaj be kék… Azt se […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Intés az öregebbek tiszteletére verse. Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt, akár utcaseprők, akár miniszterek. Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek, mint a papok s az iskolai olvasókönyvek. De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is évek veszedelmén törékeny szívverésteket ezen az embernek ellenséges földgolyón s ők, kik negyven, ötven, hatvan […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Visszatekintés verse. Én is éltem… vagy nem élet Születésen kezdeni, És egynehány tized évet Jól- rosszúl leküzdeni? Én is éltem… az a sajka Engem is hányt, ringatott, Melyen kiteszi a dajka A csecsemő magzatot. Első nap is oly borultan Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam, Sírni immár jól tudék; Sohase birám […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Pataki bor verse. Nézd azt a kéklő, kúpos hegykaréjt: itt ősi korban tűz formált talajt. A városvégre hajló dombokon a venyigében vulkán lelke hajt. Baráti szívek közt, a hegy tövén ízlelgetem borát, a csodajót. Varázsa múltat kápráztat felém, borozgató nagyokról víziót. Ifjú Balassa Bálint itt mulat, sűrűn koccan s kondul az ón-pohár, kemény […] Olvass tovább
Marschalkó Lajos: A fogoly bíboros Kemény az éj a véres cella mélyén, a Sátán áll őrt kinn az éjszakán, és akit őriz, annak nincsen társa, csak a világot vádoló magány. Körötte szurony, géppisztoly és börtön s hol a Halál a szolgává tett földön a mártírokból légiót soroz: Ti szabad népek! Moszkva bilincséből üzen néktek a […] Olvass tovább