A versek oldala
Jöjjön Bella István: Fénylik a nyár verse. Nyár van, hogy zúg a nyár, a nyár, harangok konganak a nyárban, de fehér törzsén már sír a bogár, s a fűrész foga fölsír a fában. Ifjúságom, szerelmeim, mind, mit föléltem én magamtól, játszik, susog – hányféle szín – az ezer tükrű, szájú falombon. Csobban és lassan gyűrűzik […] Olvass tovább
Várnai Zseni: Őrzi egy néma óriás… Nem nyithatom fel koponyád, nem vághatom föl szivedet, mit gondolsz, és mit érezel soha megtudnom nem lehet. Titokzatos burokban élsz, akár a lepke télen át, amit belőled láthatok, gubóba szőtt külső ruhád. Mit tudhatom, ki vagy, mi vagy? Mit forralsz titkon ellenem, nem ismerhetlek semmikép, nem ismerem a gyerekem. […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Szerelmes vers Boldogasszony napján költeménye. Fázol? várj, betakarlak az éggel, hajadra épül a hímzett csillagok csokra és holdat lehellek a szemed fölé. Már nem húz madarak búbos szerelme, csak házak tárják lámpás ölüket a szélnek és hangtalan fákon ring a szerelem. Valamikor az asszonyom leszel és átkozott költők rettentő téli danákkal valahol […] Olvass tovább
Jöjjön Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig verse. Szokványos nyári éjszakának indult. Sétáltam kocsmáról kocsmára. Talán éppen a Nylonban ittam, a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál (vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom, lehet, hogy a Boráros téren. Ezek a séták mindig reggelig vagy épp két napig tartottak, és akárhová vezettek. Mindenesetre, valahol ültem, […] Olvass tovább
Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista Szeretnék indián lenni egy évre, szeretnék házakat festeni kékre. Szeretnék éjszaka úszni egy tóban, szeretnék hinni az örökké szóban. Virágos busszal világot járni. sohasem fáradni, sohasem fájni. Szeretném ha bokáig érne a hajam, szeretném jobban szeretni magam. Szeretnék egy évre szerzetesnek állni, sötét kis szobában csendben meditálni és amikor ültem kis […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Vízválasztó verse. Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked Sorsom, vagy Istenem, Hogy e mostani megpróbáltatásom Vízválasztó legyen, Amelynek kopár hegytaraján túl Eztáni életem Új forrása ered: Legyen, kérlek, e forrás Mélyebbről fakadó, Nem magának-való Tisztultabb szeretet. Legyen e tiszta nedv Felbuzgó munkakedv, Önzetlenebb erő, Malmot hajtó patak, Szolgáló akarat, Sziklából feltörő. Ha kegyelmesen […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Vers a lemondásról című írása. Üzleteitekbe én belenyugszom (nem írott szó ez, barátaim, s nem versért megjátszott lemondás, kényszer ez és fáj is nekem, én nem mondok le szívesen), hagyjatok magamra, hagyjatok! Talán jó mégis az ember, hisz annyit szenved, teste sebes már és sovány, hiszen a gyilkos is megsimogat gyermekfejet, eljátszik […] Olvass tovább
Ady Endre: Ifjú szívekben élek Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű. Szent lázadások, vágyak s ifju hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. Igen, én élni s hóditani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér […] Olvass tovább
Létay Lajos: Édesanyámnak Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném. Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Mária és Veronika verse. Máriától Veronikáig Ívelnek el a férfi-karok: Veronikám, asszonyom, Lédám, Én most álmodni akarok. Álmodni csecsemő-karokról. Csókold meleg szájjal a szemem: Kereszt előtt, Halál előtt, most Máriára emlékezem Ő küldött csókkal az életbe S tudtam, hogy testem miért töröm: Az életért. És mi az élet? Asszony-öröm, asszony-öröm. Ki szült […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Az elhagyott lak verse. Áll a kis lak pusztán, ridegen, Gyom veri fel nyájas udvarát; Kapujánál jő megy idegen S “ki van itthon, hej no?” bekiált. Ki van itthon? kérdi kétszer is, De szavára senki nem felel: Üres a ház, meg a félszer is, Hogy lakosa élne, semmi jel. Vidor ösveny, a […] Olvass tovább
Ady Endre verse a magányról – Jöjjön a Most ölelne valaki. Ady Endre: Most ölelne valaki Most ölelne meg valaki, Most jönne az igaz asszony, Ki csak egy kicsit öleljen, De nagyon marasszon. Most ölelne meg valaki, Lehetne tiszta leányzó, Hogy ömlene telt keblére Az édes, a lágy szó. Most ölelne meg valaki, Valaki, hogy […] Olvass tovább