A versek oldala
Orgoványi Anikó: Szüret Körte pottyan, dió koppan, alma mosolyog a fáról, mogyoró roppan, szőlő csusszan, csurran a must a pohárból. Szusszan a szilva, rottyan a nedve, megfőtt a lekvár, kend a kenyérre! Hamm! Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Futózápor verse. Csillog a bozót, Ága-boga ázik… Nem jutok szárazon Addig a házig. Vízben, sárban Cuppogva járok… Majd ha bozót leszek, Esőt kívánok. Ázott ingemet Tűz mellé terítik, Fázó testemet Gyorsan melegítik. Majd ha virág leszek, Esőre nyílok… Ázik a bozót, Csillog-villog. Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Varjúnóta verse. Elmúlt a nyár, Kár érte, kár. Sárgul a táj, Kár érte, kár. Repülni kél nagyszárnyú szél, messzire száll e csúg madár. A hegy mögül felhő röpül- meg-megered, már csepereg. Ősz eső, fát verdeső,- fázik a táj, kár érte, kár. Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Októberi táj Piros levéltől vérző venyigék. A sárga csöndben lázas vallomások. Szavak. Kiáltó, lángoló igék. Olvass tovább
Kun Magdolna: A hiány A hiány igaz fájdalmát akkor tudjuk meg, mikor a szeretett személytől már nem jön üzenet. Mikor nem hív fel többé, és nem vigasztal minket, ha éppen összeroncsolt szívünk félelemtől reszket. A hiány keserves fájdalma akkor mar belénk, mikor elnémul a szó, és elnémul a beszéd, s mikor a kérdésre a válasz […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Szörnyű idő verse. Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyüség mindegyre nő. Talán az ég Megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne? villog ellenünk A fél világnak kardja. És ott elől a háború Csak a kisebb baj; szomorúbb, Mi hátul áll, A döghalál. Be kijutott a részed Isten […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába – Az Újszövetség Könyve elé – Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. […] Olvass tovább
Csanádi Imre: Őszköszöntő Szállj, szállj ökörnyál,- jön az ősz, megy a nyár. Megy a nyár, a nevetős, komolykodva jön az ősz, csillámló derekkel, sárga levelekkel, szőlővel, mosolygóval, fűre koccanó dióval. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság verse. Beszélni kell most énnekem. Szeretnek. Szeretnek engem, boldogság, hogy élek. Beszélni kell mindig s nem embereknek, hogy vége már, eltűntek a veszélyek. Beszélni égnek, fáknak és ereknek, neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek s nincsen füled sem, látod, én eretnek, csupán neked, a semminek beszélek. S […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Őszi alkonyat verse. Kedves tanáromnak, Tettamanti Bélának Az őszutói barna alkonyat Halkan piheg a pelyhező havon. Vállamra érzem szép, meleg nyakad És messzi csókod itt az ajkamon. Hideg vonyít, agyonmart arcomat Forró öledre mégse hajthatom. Be messze vagy még! Bús az alkonyat, Lágy hópihékbe hull a bánatom. Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Kecske verse. Nem jött az este haza a kecske. Hiába várta hiába leste szegény gazdája, nem jött a restje. Erre a gazda dolgát ott hagyta, s vesszőt nyesve kósza kecskéjét keresni kezdte. Ide belesve, oda belesve, itt is kereste ott is kereste, de csak nem találta. Kiment a határba. Fekete volt az […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Ki fogja vajon megfejteni… verse. Ki fogja vajon megfejteni E rejtélyt: Az emberiségnek könnyei Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét? Olvass tovább