Ajánljuk:

  • in

    József Attila – Gyász és patyolat

    Jöjjön József Attila – Gyász és patyolat verse. A gyenge szűz, a patyolat már utánozza hajadat; barna, barna, mintha gyászolni akarna. A gyász, a gyász is megremeg, mintázza fején fejedet; barna, barna, mintha pirulni akarna. Örök gyász, örök patyolat irígyelik a hajadat. Barna, barna, mintha vérembe takarna. Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Pogány köszöntő

    Jöjjön Radnóti Miklós: Pogány köszöntő verse. Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal […] Olvass tovább

  • in

    Faludy György: A távolabbi jövő

    Jöjjön Faludy György A távolabbi jövő verse. Faludy György A távolabbi jövő Nem kell kétségbe esni. A messze jövő szép lesz. A szélvert pusztaságon ledőlnek a falak, és sírok, műemlékek, acélhidak meg gépek mind elporladnak néhány százezer év alatt. Pár millió esztendő múlva, új csillagképek alatt szelíd fejével kibujik a moszat, ismeretlen virágok nyílnak, mert […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: A bátrak

    Jöjjön József Attila: A bátrak verse. Ki gyáván várja a halált, Magába zárja azt a föld, Midőn a száj lilára vált S két szeme rémületre tört. Annak nem nyitja a titok Bordó, nehéz, nagy függönyét, Csak aki bátran állitott Elébe s büszkén tépi szét. Ó nagy, ki bátran odaállt, Hol búg a néma sejtelem S […] Olvass tovább

  • in

    Bella István: Falevélen talált sanzon

    Jöjjön Bella István: Falevélen talált sanzon verse. Igen, és egyszer meghalok és nem leszek, csak puszta név, vagy az se, falevélvacok résekből egy szín visszanéz, nem lát meg ember, se madár, te sem, pedig: súgom “vagyok”, – bár torkom sincs, s hangom, akár az augusztusi csillagok, elég a lombbal, mielőtt szólhatnék… Fű, hamu dadog. Simítsd […] Olvass tovább

  • in

    Falu Tamás: Házi kenyér

    Falu Tamás: Házi kenyér Házi kenyér, de messze vagy, Anyám dagasztott egykoron. Benned volt házunk íze is, S benned maradt gyerekkorom. A pékhez el én vittelek, A péktől el én hoztalak, Jó kenyérszag szentelte be Hazáig egész utamat. Kerek voltál és illatos, Kívül piros, belül fehér, Belőled szel egy kis karajt, Ki most a múltban […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Hajnali kakasszó

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Hajnali kakasszó verse. Hajnali három óra tájban a szürkeség hirtelen kettészakad, kakas-harangok érce szikrázik az ég alatt, aztán még jobban megdermed a csönd kis ideig nem hallani semmi neszt – s a harmadik kukorékolás után zizzenő szalmazsákokban a hajnal mocorogni kezd. Ablakszemek hunyorognak álmosan, a piszkos ég megrázza magát, homályos sarkokba búvó, […] Olvass tovább

  • in

    Falu Tamás: Névtelen katona

    Jöjjön Falu Tamás: Névtelen katona verse. Nem a dicső hadvezért zengem, Ki tervezte a háborút, Kinek nevét örök hír őrzi, Kitől a világ lángra gyúlt. Én az egyszerű embert zengem, Kit mozgósított a plakát, Akit a riadt állomásra Sírva kísért a család. Kit géppuska várt s lövészárok, S figyelte röpülők neszét, Kit bomba ért egy […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Miért?

    Jöjjön Tóth Árpád: Miért? verse. Miért? Ó, szitkozódva s könnyesen s borongva, Mindenhogy: árván, tépetten, sután, Csak ez az egy kérdés, e kínos, tompa, Leseng a világban. Halljátok? A nagy, Örök, hatalmas, vén kristályharang, Az ősharang, a kék menny, Ezt kongatja az őrült csenden át: Miért? Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Marasztaló

    Jöjjön Weöres Sándor: Marasztaló című verse. MARASZTALÓ Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat! Ne menj, várj még: mert e tájék sötétben marad. Ág nem himbál, fecske nem száll, béres nem arat. Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat! Olvass tovább

  • in

    Sík Sándor: A legszebb művészet

    Sík Sándor: A legszebb művészet A legszebb művészet tudod mi, Derült szívvel megöregedni. Pihenni, hol tenni vágyol, Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol. Nem lenni bús, reményevesztett, Csendben viselni el a keresztet, Irigység nélkül nézni végig Mások erős, tevékeny éltit. Kezed letenni ölbe S hagyni, hogy gondod más viselje. Ahol segíteni tudtál régen, Bevallani […] Olvass tovább

  • in

    Tarbay Ede: Dagadj, dunna

    Jöjjön Tarbay Ede: Dagadj, dunna verse. Dagadj, dunna, kis paplan, csíkos, pöttyös huzatban! puffadj, párna, pufóka, várjatok a lakókra! Most mosdanak, víz csobog, papucskájuk nyiszorog. Suttogó két kislányok, virágforma zsiványok, Jó éjszakát kívánok! Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.