A versek oldala
Íme Szabó Lőrinc: A változatlan tavaszban verse. Szabó Lőrinc: A változatlan tavaszban Mit ér a tavasz, mit az új világ őnélküle? Csak még fájóbb az út most, mikor újra virágba borult, a domb, föl, hozzá, föl, a réten át! Mit a tág kép, s hogy suttog minden ág, s a jázmin, s hogy a gerle […] Olvass tovább
Jöjjön Szőcs Kálmán: Te is tudod verse. Esik eső, Szakad, szakad Szeretnélek, De nem szabad. Te is tudod, Tudom én is Nézzük egymást Mégis, mégis. Törvény, szokás, Szabott szabály, Ajtó, asztal, Ház a határ. Te is tudod, Tudom én is Várjuk egymást Mégis, mégis. Beborul, és Kinyíl az ég, Minden éjjel Megyek eléd. Te is […] Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Alma verse. Érik az alma, hajlik a gallya, fűre hajlik, mint egy sátor, sok édes almától. Szedjük, kapjuk, habosra harapjuk, – a többivel mi legyen? holnapra hagyjuk. Olvass tovább
Kölcsey Ferenc: Emléklapra Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT. Olvass tovább
Jöjjön Ábrányi Emil: Mosoly verse. Mosolygott mindig. Mélabús mosoly, Melyben sugár s könny lágyan összefoly. Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt. Nem láttam mégse bájosabb mosolyt. Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát? De mást nem láttam, csak szép mosolyát. Rajtam pihent a könny-áztatta szem, S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem! Mint vándor-angyal járt […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály – Laurához verse. Rád nézek, mert szeretlek, Rád nézek, mert gyülölsz; Míg bájaid veszélyes Dacával meg nem ölsz. Rád nézek, mert gyönyört ád Szemlélnem arcodat; Rád nézek, mert öröm lesz Meghalnom általad. Rád nézek, mert talán még, Egy kisded percre bár, Gyülölség és szerelmünk Cserében visszajár. Még akkor érzenéd csak Mi a […] Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Ősz felé verse. Vágy, szenvedély bevonja szárnyát; Dalaim immár csendesek; Bennük csak néha-néha zendül Egy álom, egy emlékezet. A szép tavasznak álma őszkor; Virágokról édes regék. A szív, mely lemondásra készül S ugy megzokog; Ne még! ne még! Lehajtja szép fejét a rózsa; Nem éli túl a hév nyarat. S az édes […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Itt benn vagyok a férfikor nyarában verse. Itt benn vagyok a férfikor nyarában, Az ifjuságnak eltűnt tavasza, Magával vitte a sok szép virágot, A sok szép álmot, amelyet hoza, Magával vitte a zengő pacsírtát, Mely fel-felköltött piros hajnalon… Milyen sötét vón a világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! Elszállt […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Pilátus verse. János evang. XIX. 22 A pörnek vége. Elvégeztetett… Véres a kereszt tövében a fű. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. „Rongy csőcselék, én unlak titeket, Unom a vágyatok, a hitetek, A papjaitok ragyogó ruháját, A mellükverő messiásokat, A nap hevét ez átkos ég […] Olvass tovább
Jöjjön Tamkó Sirató Károly: Törpetánc verse. Fenn a hegyen, körbe-körbe, Tűztáncot jár három törpe. Rátiporva kőre, rögre, azt huhogják megpörögve: Hipp,-hopp, hepe,-hupa, avar,-muhar, jaj, de puha! Zeng a daluk mindörökre, Törpe bögre, görbe bögre. Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes verse. A rózsa szép virágszál, De tüske szúrdal ágán. Ha mézet ád is a méh, Fúlánkja néha megcsíp. A bor betőlt örömmel S mámort okoz gyakorta. Szép vagy te, Lilla, s édes, – Vidít kegyes szerelmed; De mennyi – ah, de mennyi Kín is gyötör miattad! Olvass tovább
Jöjjön Gyulai Pál: A hősök sírja verse. Egy sírban, az erdő-szélen, Háromszáz hős alszik mélyen, Mély sebekkel eltemetve, Emlék nélkül, elfeledve. De lehajlik a zöld erdő, Rájok élő koszorút sző, És mint álmaik haragja, Harsog, zúg a bérc patakja, Éjfél tájban, sírjok ormán, Felgyúl néha egy-egy villám, És felindul a természet, A menny mintegy leborúl, S […] Olvass tovább