A versek oldala
Baranyi Ferenc: Egyszerű Oly egyszerű ez: ha elvesztelek – belepusztulok. Bármi lesz veled: autó üt el, cserép zuhan le rád, vagy ravatalod lesz a betegágy – én utánad halok, nincs más utam. A sorsomat kezelni egymagam már túlontúl önállótlan vagyok, élek, ha élsz – s ha meghalsz, meghalok. Oly egyszerű ez. Semmi komplikált nincs abban, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Munkanélküli a Dunaparton verse. „Fölösleges vagy!” – A semmittevés kézenfog és mint gyermekét a megőrült anya, vonszol a városban. Utcák sora forog köröttem; az üres idő csobogva nő fölém, s én benne lézengek, ahogy hulla lézeng a víz alatt. Ragyog a délelőtt, kísér a Dunapart, s csak ami zajt a sziszegő hullám […] Olvass tovább
Hajnal Anna: Tavaszi himnusz „Tágul a fény édes köre, délben az árnyék rövidül, egyre élőbb mosoly süt rám mind áttetszőbb napok mögül, ragyogás, ki az éjszakán is átsütsz, úrnő, égi lány, hogy aludtad át télidőd a kemény, fagyos nyoszolyán?…” Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Óda az édesanyámhoz verse. Dicsértessél ma te is itt a földön, mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked s a földi szivek földig borulását Te mindenkinél inkább megérdemled. Nézem, látom a teltzsákú sok évet és érzem: nekem már semmit se hagy, de büszke leszek mindéltemig arra, hogy Te vagy nekem az, aki […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Ne félj verse. Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész. Bár néha félek, hátha eltemet a torkomig felömlő élvezet, mi most csak fölkérődző förtelem, mi lesz, ha egyszer mégis megteszem? A házatok egy alvó éjszakán, mi lenne, hogyha rátok […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Nő van mellettem verse. Leszámolok, fullasztó nőim, Kedves, jó kedvvel veletek: Mert valakit magamnál is tán jobban, Gyalázatosan szeretek. Drága, szép simulásai a Szépnek, Hogy körülfogtok, buzdulok S aztán jönnek, mik mindig jókor jönnek: Nő, szép, szeret, de megfulok. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Az örökség verse, ami 1848. október hónapban született. Az örökség Azok a magyarok, kik e hazát Véren vették, vérrel ótalmazák, Azok a magyarok, ha riadót fúttak, A halál képétől nem messzire búttak. Lakásuk volt paripájok háta, Letett ágyok kemény nyeregkápa: Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen, Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben. Nem kérdezték: […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A cipő verse. Költő vett föl, pici lábán egy ilyen tapos, két megtörött, szelid orcám azért bánatos. Fény deszkázhat, ég füstölhet. Lekvár lesz a sár? Neki mindegy. Füzőmből meg kanócot csinál. Sziszeghetek, ügyet se vet rám, a marcona. Kiadhatom a lelkemet, – ennek nincs hona. S ha szívemet künn az uccán elébe […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Denevér. verse. Oh ösmerünk, jól ösmerünk! S kérdezzük a természetet: Mi célja volt, hogy csuda légy, Féreg- s madárból összetett? S keltsen szokásod, alakod Ellenszenvet s utálatot? Hátrálsz, eltünsz a fény elől, Mint kit a forgószél sodor; Mig fenn öröm s élet zajong: Rejt hangtalan, gyanús odor! … Jól van…! mért is […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza: Április végén A nap letette arany-koronáját, s tüzet rakott a Mátra tetején. Ott piheni ki égi fáradalmát az erdős Mátra kéklő közepén. A lomb nem mozdul. A fűszál is áll. Kertemben ér az estéli homály. Alant a völgyben csöndbe halt a lárma. Érzem az álmot, mint száll fűre, fára. S tengerként árad, nő […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Gólyabúcsú Összegyűltünk, búcsúzkodunk indulásra készen. Szemünk végigjáratjuk még ezen a vidéken. Hosszú útra indulunk és lassan neki vágunk. Ez a sorsunk – költözni kell – ilyen a világunk. Ám ez itt a szülőföldünk nem hagyjuk el végleg. A tél után, meglátod, a gólyák visszatérnek! Visszahúzza a szívünket e gyönyörű ország, csak a tél […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső – Apa című verse. Mily gyorsan távolodsz a nagy időben tőlem, fiam. Már idegesen kelsz föl az ebédtől, eltünsz, szaladsz. Ujságot olvassz, amikor beszélek, kurtán felelsz. Barátaiddal vagy. Üres a szobád. Üres a lelkem. Nem látod arcomon botor szerelmem. Nem veszel észre. Csikorgó hangom iszonyú tenéked. Nehéz a kezem. Anyád lett megint […] Olvass tovább