A versek oldala
Jöjjön Weöres Sándor: Mi volnék? verse. Tűzben fa parazsa volnék, vízben puha moha volnék, légben jegenyefa volnék, földön anyám fia volnék. Szélben libapihe volnék, kasban puha csibe volnék, erdőn galagonya volnék, otthon apám fia volnék. Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál verse. E rémület-kavarta téren – künn Zuglóban, a városszélen -, miként a Bizalom, úgy áll hamvadt házak tövében, didergő pocsolyák körében egy vörös sírhalom. Állok előtte némán, nézem, cirill betűit meg nem értem, csupán találgatom: Szibéria, Krím volt hazája? Lermontov, Puskin unokája? A sírt így faggatom ,.. S ki […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Álmodozva verse. Be szép álmom volt az éjjel! Szülőföldemen valék! Az az erdő, az a kunyhó, Melyet régtől ösmerék. Azon hegyek, azon völgyek Voltak szemeim előtt, Melyeket én mind otthagytam Két bús évvel ezelőtt. Az a tüzes hegyi patak Kristálytiszta vizével, Szürke színű porondjával, Kanyargós, szűk medrével. Mindezt néztem, mindezt láttam És […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső A jó élet verse. Én csüggedt lelkem, én csüggedt szivem, daloljatok és mondjátok: igen. Hurrázzatok e nyári hajnalon, ne hagyjatok ködökbe hajlanom. Korán keltem. Fölhúzom a rolót. A nyári nappal együtt lángolok. Most kikiáltom, élni, élni szép. Boldog, aki él s boldog, aki lép. Boldog a táncos és a sánta is, az élet […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Csali-mese verse. Hoztam neked kaskát, Hiszed-e? A kaskában macskát, Veszed-e? Jó lesz egerésznek, Tudod-e? Háztető-zenésznek, Hallod-e? Hoztam kézzel-lábbal, Várod-e? Hegyen-völgyön által, Járod-e? Hegyi út magas volt, Kúszod-e? Völgyi út sikos volt, Csúszod-e? Nehéz volt a kaska, Sejted-e? Nyávogott a macska, Érted-e? Felkarmolta vállam, Látod-e? Otthagytam a sárban, Bánod-e? Olvass tovább
Jöjjön Tamkó Sirató Károly: Dal a tóról verse. Ez a tó, ha enyém lenne mindennap fürödnék benne. A Forró Nyár Ünnepére leúsznék a fenekére. Cirógatnám sok szép halát, biztatnám a békák karát. Cimboráznék a csiborral, kínálgatnám mézzel, borral. Fésülném a habok fodrát, ugratnám a vízibolhát. Hínár-karosszékben ülvén rák ollóját köszörülném. A sás között, ahogy lóg […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: A gólyához verse. Megenyhült a lég, vidul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsugár és síró patak; Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van, s megdermedett. Ne járj a mezőn, […] Olvass tovább
Jöjjön B. Radó Lili: Esti dal verse. Oly jó ilyenkor este már, mikor az izzó nap leszáll s a csillag csillog csak nekem. Elgondolom az életem. Ami elmúlt és ami lesz még, mit rég megúntam s amit szeretnék, messzirõl nézem és nyugodtan, ami után egykor futottam. Mire az izzó arc lehűl, a szív is békés […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Én nem vagyok magyar? verse. Ős Napkelet olyannak álmodta, Amilyen én vagyok: Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek, Kegyetlennek, de ki elvérzik Egy gondolaton. Ős Napkelet ilyennek álmodta: Merésznek, újnak, Nemes, örök-nagy gyermeknek, Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak, Nyugtalan vitéznek. Egy szerencsétlen, igaz isten Fájdalmas, megpróbált remekének, Nap fiának, magyarnak. (S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak és […] Olvass tovább
Bódás János: Új kenyér Az új búza már ömlik a garatra. A föld hálás volt, most is fizetett. Hogy új kenyér került az asztalodra, tudod-e, hogy kinek köszönheted? Köszönd meg népem dolgos önmagadnak, köszöntsd az ekét, kaszát, szekeret, követ, szitát – s mind kik szerszámot adtak, ki fúrt, kalapált, szőtt vagy tervezett, a vetőket, az […] Olvass tovább
Pósa Lajos: Magyar vagyok Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem. Magyar nótát dalolt a dajka felettem. Magyarul tanitott imádkozni anyám És szeretni téged, gyönyörü szép hazám! Lerajzolta képed szivem közepébe, Beirta nevedet a lelkem mélyébe. Áldja meg az Isten a keze vonását! Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját! Széles e világnak fénye, gazdagsága El nem csábit […] Olvass tovább
Jöjjök Reményik Sándor – Mindennapi kenyér verse. Amit én álmodom Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, Amit én álmodom: Egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Lelki kenyér az éhező szíveknek, Asztaláldás mindenki asztalán. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Nem cifraság a szűrön, Nem sujtás a magyarkán, Nem hívságos ünnepi lobogó, Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, […] Olvass tovább