A versek oldala
Jöjjön Pilinszky János: Őszi vázlat verse. A hallgatózó kert alól a fa az űrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres. Riadtan elszorul szived, az út lapulva elsiet, a rózsatő is ideges mosollyal önmagába les: távoli, kétes tájakon készülődik a fájdalom. Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Halálos szerelem verse. s ha nem volt még halálos szerelem, azt akarom, ez halálos legyen, értelmes kín: mert nincs értelme annak, ha embernek üres kínjai vannak, s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat, én meg fogom majd ölni magamat, nem hogy szerelmem vagy bosszúm mutassam, de jobban fájna elsorvadni lassan, s […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Mi volnék? verse. Tűzben fa parazsa volnék, vízben puha moha volnék, légben jegenyefa volnék, földön anyám fia volnék. Szélben libapihe volnék, kasban puha csibe volnék, erdőn galagonya volnék, otthon apám fia volnék. Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál verse. E rémület-kavarta téren – künn Zuglóban, a városszélen -, miként a Bizalom, úgy áll hamvadt házak tövében, didergő pocsolyák körében egy vörös sírhalom. Állok előtte némán, nézem, cirill betűit meg nem értem, csupán találgatom: Szibéria, Krím volt hazája? Lermontov, Puskin unokája? A sírt így faggatom ,.. S ki […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Álmodozva verse. Be szép álmom volt az éjjel! Szülőföldemen valék! Az az erdő, az a kunyhó, Melyet régtől ösmerék. Azon hegyek, azon völgyek Voltak szemeim előtt, Melyeket én mind otthagytam Két bús évvel ezelőtt. Az a tüzes hegyi patak Kristálytiszta vizével, Szürke színű porondjával, Kanyargós, szűk medrével. Mindezt néztem, mindezt láttam És […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső A jó élet verse. Én csüggedt lelkem, én csüggedt szivem, daloljatok és mondjátok: igen. Hurrázzatok e nyári hajnalon, ne hagyjatok ködökbe hajlanom. Korán keltem. Fölhúzom a rolót. A nyári nappal együtt lángolok. Most kikiáltom, élni, élni szép. Boldog, aki él s boldog, aki lép. Boldog a táncos és a sánta is, az élet […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Csali-mese verse. Hoztam neked kaskát, Hiszed-e? A kaskában macskát, Veszed-e? Jó lesz egerésznek, Tudod-e? Háztető-zenésznek, Hallod-e? Hoztam kézzel-lábbal, Várod-e? Hegyen-völgyön által, Járod-e? Hegyi út magas volt, Kúszod-e? Völgyi út sikos volt, Csúszod-e? Nehéz volt a kaska, Sejted-e? Nyávogott a macska, Érted-e? Felkarmolta vállam, Látod-e? Otthagytam a sárban, Bánod-e? Olvass tovább
Jöjjön Tamkó Sirató Károly: Dal a tóról verse. Ez a tó, ha enyém lenne mindennap fürödnék benne. A Forró Nyár Ünnepére leúsznék a fenekére. Cirógatnám sok szép halát, biztatnám a békák karát. Cimboráznék a csiborral, kínálgatnám mézzel, borral. Fésülném a habok fodrát, ugratnám a vízibolhát. Hínár-karosszékben ülvén rák ollóját köszörülném. A sás között, ahogy lóg […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: A gólyához verse. Megenyhült a lég, vidul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsugár és síró patak; Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van, s megdermedett. Ne járj a mezőn, […] Olvass tovább
Jöjjön B. Radó Lili: Esti dal verse. Oly jó ilyenkor este már, mikor az izzó nap leszáll s a csillag csillog csak nekem. Elgondolom az életem. Ami elmúlt és ami lesz még, mit rég megúntam s amit szeretnék, messzirõl nézem és nyugodtan, ami után egykor futottam. Mire az izzó arc lehűl, a szív is békés […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Én nem vagyok magyar? verse. Ős Napkelet olyannak álmodta, Amilyen én vagyok: Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek, Kegyetlennek, de ki elvérzik Egy gondolaton. Ős Napkelet ilyennek álmodta: Merésznek, újnak, Nemes, örök-nagy gyermeknek, Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak, Nyugtalan vitéznek. Egy szerencsétlen, igaz isten Fájdalmas, megpróbált remekének, Nap fiának, magyarnak. (S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak és […] Olvass tovább
Bódás János: Új kenyér Az új búza már ömlik a garatra. A föld hálás volt, most is fizetett. Hogy új kenyér került az asztalodra, tudod-e, hogy kinek köszönheted? Köszönd meg népem dolgos önmagadnak, köszöntsd az ekét, kaszát, szekeret, követ, szitát – s mind kik szerszámot adtak, ki fúrt, kalapált, szőtt vagy tervezett, a vetőket, az […] Olvass tovább