A versek oldala
Baranyi Ferenc: Megbocsátom Neked még azt is megbocsátom, hogy nincs mit megbocsátanom kegyetlenül jó vagy Te hozzám a jóságod már fájdalom. Neked még azt is megbocsátom hogy vak gyanusításaim miatt én bűnhődöm, felőröl a magam-fabrikálta kín Neked még azt is megbocsátom hogy szüntelen kedvembe jársz s már nem tudom, mi ejt karomba: odaadás, vagy megadás. […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Biztató a tavaszban Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserüség. Kaptál ütleget, kaptál eleget (légy keresztyén s mondd: érdemelteket, s könnyűlsz tőle!)… Most ne vélt igazad emlegesd, s ne a hibát, a zavart (az benned is volt!): nézd […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Fiúk, lányok Repülőt gyárt Jani, Feri, Köszörül, kitalál. Kicsi Kati nézegeti, Ide áll, oda áll. Sátrat épít Jani, Feri, Kalapál, kiabál. Kicsi Kata nézegeti, Ide áll, oda áll. Varrogat a Teri, Bözsi, Jár a tű, a fonál. Kicsi Laci nézegeti, Ide áll, oda áll. Főzöget a Teri, Bözsi, Van ebéd, tele tál. Kicsi […] Olvass tovább
Donászy Magda: Pedagógusnapra Ma, amikor az egész ország hálás szívvel néz ide, szeretetet, köszönetet ver mindnyájuk kis szive. Azt a sok jót, amit kaptunk meghálálni mint lehet? Kérdezgettem a virágot, kérdeztem a levelet. Nem feleltek, de a virág felém intett vidáman, amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Szózat Katitzához a férfiak ügyiben Koncz Zsuzsa előadásában. Kátai Kata, Menta illata, Levendula harmata! Halld kérésemet, Hogy kedvesemet, Ki engem híven szeret, Te ne izgassad, Ne háborgassad És kedvemre hagyhassad. Keressed párod, Meg is találod, Ha szereted, imádod; És ő is téged, Tulipán szépet, Rubintos ékességet. Ha legény vólnék, Reád omolnék, Rajtad […] Olvass tovább
Benedek Elek: Megjöttek a fecskék Mikor szép csendesen leszállott az este, Érkezett meg hozzánk a legelső fecske. Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte: Vajon megvan-e még az ő puha fészke. És jött a második. És jött a harmadik. Aztán jöttek többen. Mondottak valamit. Mit? Azt én nem tudom. Talán imádkoztak. Ímé, beteljesült, mire vágyakoztak. Künn […] Olvass tovább
Dsida Jenő: SZERETNÉK Szeretnék: kimenni messze, a víz partjára s a lemenő nappal szembenézve nekidőlni egy fának. Hetenként többször. A fejemet is hátravetve hallgatni a halk szúnyogdongást, meg a zsongó, csobogó vizet, mikor beszél a Csenddel. Úgy maradni, míg feljönnek a csillagok és simogató ezüst fényüket fejemre hintik. …Először egy napig maradni ott azután két […] Olvass tovább
Kölcsey Ferenc: REBELLIS VERS Zrínyi vére mosta Bécset, S senki bosszút nem állt; Rákóczi küzdött hazánkért, S töröknél lelt halált. Páris ígért szabadságot, Ti nem fogadtátok, Járom rátok, gyáva népek, S maradéktól átok. Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Apokrif című költeménye. 1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben, mert nem alhatom akkor éjszaka, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: VIZEN Beszélgetnek sajkámmal A fecsegő habok; Feszítem a lapátot, Hogy szinte izzadok. Anyám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: “Az istenért… ha feldőlsz… Nem féled a halált?” Apám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: “Az ördög hurcol arra, Szaggatni a ruhád.” Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Vad szirttetőn állunk verse. Vad szirttetőn mi ketten Állunk árván, meredten, Állunk összetapadtan, Nincs jajunk, könnyünk, szavunk: Egy ingás és zuhanunk. Véres hús-kapcsok óvnak, Amíg összefonódnak: Kékes, reszkető ajkunk. Míg csókolsz, nincsen szavunk, Ha megszólalsz zuhanunk. Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre: Vad szirttetőn állunk című költeményét. Mi a véleményed Ady Endre: Vad szirttetőn […] Olvass tovább
Parti Nagy Lajos: Ujjaim kibogoznád ujjaim kibogoznád ha eljuthatnék hozzád és várnál kaviárral suhogó zöld madárdal lugasával színezüst halat adnál ott állnék asztalodnál napfény és hajad méze hullna a terítékre végre Olvass tovább