A versek oldala
Jöjjön Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör verse. Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók. Azt hitte, hogy szűcs az ács, zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács, libát patkol a […] Olvass tovább
Buda Ferenc: Kert Ó, kert, kavargó nyugalom, gond – terhelt kicsi ország, kímélettel körülhatárolt birodalma só-lepte szorgalomnak, ó, kert, ó, kert, takarékosok tőkéje, gyermekkor tenyérnyi dzsungele, ahol erdő a petrezselyem, sasfészek a meggyfa teteje s a csíkos potrohú lódarázs repülő tigris, csillagküllős szirmú paprikavirágaid szívemben virulnak-hervadnak, egyenes hátam emlékezik élő ágyadra, a lehevert lágy gyepre, […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Az én kertem Van nekem egy diófám, de az olyan fajta; dió terem rajta, mellette az almafám, azon pedig alma. Mellettük egy szilvafám, nézem, nézem, mintha annak ágán se egyéb teremne, csak szilva. Tudom, el se hiszitek, hiába is mondom, van ribizlibokrom is, és azon a bokron, azon is csak ribizli, azon se […] Olvass tovább
Benedek Elek: Piros pünkösd napján Nyílik már, nyílik már A pünkösdi rózsa, Eredj lányom, gyöngyvirágom, Szakassz egyet róla. Szakassz egyet róla, Tűzd a kalapomba, Virágosan, bokrétásan Megyek a templomba. Nem illik a virág Nagyapó kalapján? Illik bizony, gyöngyvirágom, Piros pünkösd napján. Piros pünkösd napján Mosolyog az ég is, Ide azt a piros rózsát, Hadd mosolygok […] Olvass tovább
Mutatjuk Dsida Jenő versét. Dsida Jenő verseiből több válogatás is elérhető – klikk a remek könyvekért. Dsida Jenő: Pünkösd Ujjong a lelkem s telve van örömmel: Ma érkezik a régvárt vendég! Bár liliom-palástot Vehetnék vállaimra S elébe úgy mehetnék Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt! – Bár tűzrózsákat, égő szíveket Szórhatnék szét a nagyvilágon, Hogy illatot és […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás verse. Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét… De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Pünkösdi gyermeknap írása. Itt van, nemde, Ön is vette észre, A gyermeknap, Mely terhet ró kendre? Urnák állnak Kint az utcasarkon, S a sarkadra Lépnek s mondják: pardon! Úrnők mondják: „Pardon! álljon meg kegyed, S ejtsen az urnába Fillért avagy bankjegyet.” És az arcunk Szép lesz, mint a kréta, Eszünkbejut tegnapelőttről A […] Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Pünkösd verse. Piros pünkösd öltözik sugárba, Mosolyogva száll le a világra. Nyomában kél édes rózsa-illat, Fényözön hull, a szivek megnyilnak. Hogy először tünt fel a világnak: Tüzes nyelvek alakjába’ támadt. Megoldotta apostolok nyelvét, Hirdeté a győzedelmes eszmét. Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’ Ma is minden bánkodó szivének, Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’: […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek A gyermek nem tiéd, bár hozzád születik, tanítani jött ő választott szüleit. Neveld tehát szívvel, boldog szeretettel, hadd legyen belőle igaz, érző ember! Figyeld a vágyait, álmodj együtt véle, segítsd őt az útján, hogy célját elérje! Ne add örökségül nem teljesült vágyad, ne add rá álmaid – levetett […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: A szél meg a nap Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a Szél vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a Napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bújj, bújj, bújj! Szél kergette, utolérte, jól megverte a Napot; megkergette, utolérte, összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebbe tette a Napot. […] Olvass tovább
József Attila Születésnapomra című verse a legismertebb és legnépszerűbb versek közé tartozik, mind a szakma, mind a nagyközönség sokszor hivatkozik rá. Népszerű lett azért, mert egy olyan dacos, szókimondó, hetyke, támadó hangot használ, amit jó olvasni. Népszerű azért is, mert olyan hatalmasságot támad meg, egy nagytekintélyű tanárt, akit jó érzés – már csak pozíciója okán, akár ismeretlenül […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Milyen volt verse. Juhász Gyula: Milyen volt… Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére […] Olvass tovább