A versek oldala
Fodor Ákos: VAKVÁGTA Addig kerestelek, míg meg nem találtál – s hogy ez megeshetett, úgy érzem: becsesebb életnél, halálnál. Mindaddig vártalak, míg el nem értelek s a Pontnyi Pillanat támasz-pontunk marad, hol nincs enyém-tied. Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet; naponta föl lehet zuhanni a csúcsra! Az ember, úgy látszik, a végre termett, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Ábrányi Emil: Credo verse. Bár napról napra látom Hogy mennyi szenvedés Öl, rombol a világon S a boldog mily kevés; Bár győz a jóval szemben Az aljas, a hamis, S e véres küzdelemben Tántorgok magam is: Míg lesz e durva földön Egy szép emberi tett: A gyászt még fel nem öltöm S ünneplem a […] Olvass tovább
Ágh István: Októberi fogadalom Jó lenne, ha már idejét múlná fogadalmam, volna csak ősz ez az ősz, közömbös sebhely a seb, inkább a hosszan tartó túlélésnek örülni, mintsem az elfeledett áldozatot siratom, még a továbbélésben is az győzött, ki megőszít, fölmenti magát, hisz a múltja birája is ő, míg korhű változata éled utódaiban, kárvallottjaiból édesgeti […] Olvass tovább
Ágh istván: Nyár, darázzsal Nem úgy már, ahogy az eget nézem és beleképzelek dicsfényt, angyali szörnyeket, míg fölépül a költemény, de úgy sem, mintha élvezet volna a világ, ez a tél ácsolatából szabadult végvári vitézek pagonya, nem úgy már, ahogy a szemem becsukva átúszom a lét bársonyos oldalára, hol virágokká feledkezem, nem ahogy mézes szerető […] Olvass tovább
Radnóti Miklós: Csütörtök New-Yorkban egy kis szállodában hurkot kötött nyakára T, ki annyi éve bolyg hazátlan, tovább bolyonghat-é? Prágában J M ölte meg magát, honában hontalan maradt, P R sem ír egy éve már, talán halott egy holt gyökér alatt. Költő volt és Hispániába ment, köd szállt szemére ott, a bánaté; s ki költő és […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Utazás az alföldön Pompás kis útazás, valóban! Alig van egy arasznyira Fölöttem a felhő, oly terhes, Szakad nyakamba zápora. Bundám dohányzacskómra adtam, Hogy az maradjon szárazon. Csuron víz vagyok. Még megérem, Hogy végre hallá változom. Minő az út!… de vajjon út ez? Vagy fekete kovász talán? Mely ha kisűl, leszen belőle Kenyér az […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Megbocsátom Neked még azt is megbocsátom, hogy nincs mit megbocsátanom kegyetlenül jó vagy Te hozzám a jóságod már fájdalom. Neked még azt is megbocsátom hogy vak gyanusításaim miatt én bűnhődöm, felőröl a magam-fabrikálta kín Neked még azt is megbocsátom hogy szüntelen kedvembe jársz s már nem tudom, mi ejt karomba: odaadás, vagy megadás. […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Biztató a tavaszban Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserüség. Kaptál ütleget, kaptál eleget (légy keresztyén s mondd: érdemelteket, s könnyűlsz tőle!)… Most ne vélt igazad emlegesd, s ne a hibát, a zavart (az benned is volt!): nézd […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Fiúk, lányok Repülőt gyárt Jani, Feri, Köszörül, kitalál. Kicsi Kati nézegeti, Ide áll, oda áll. Sátrat épít Jani, Feri, Kalapál, kiabál. Kicsi Kata nézegeti, Ide áll, oda áll. Varrogat a Teri, Bözsi, Jár a tű, a fonál. Kicsi Laci nézegeti, Ide áll, oda áll. Főzöget a Teri, Bözsi, Van ebéd, tele tál. Kicsi […] Olvass tovább
Benedek Elek: Megjöttek a fecskék Mikor szép csendesen leszállott az este, Érkezett meg hozzánk a legelső fecske. Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte: Vajon megvan-e még az ő puha fészke. És jött a második. És jött a harmadik. Aztán jöttek többen. Mondottak valamit. Mit? Azt én nem tudom. Talán imádkoztak. Ímé, beteljesült, mire vágyakoztak. Künn […] Olvass tovább
Dsida Jenő: SZERETNÉK Szeretnék: kimenni messze, a víz partjára s a lemenő nappal szembenézve nekidőlni egy fának. Hetenként többször. A fejemet is hátravetve hallgatni a halk szúnyogdongást, meg a zsongó, csobogó vizet, mikor beszél a Csenddel. Úgy maradni, míg feljönnek a csillagok és simogató ezüst fényüket fejemre hintik. …Először egy napig maradni ott azután két […] Olvass tovább
Kölcsey Ferenc: REBELLIS VERS Zrínyi vére mosta Bécset, S senki bosszút nem állt; Rákóczi küzdött hazánkért, S töröknél lelt halált. Páris ígért szabadságot, Ti nem fogadtátok, Járom rátok, gyáva népek, S maradéktól átok. Olvass tovább