Ajánljuk:

  • in

    József Attila: Ars poetica

    Jöjjön József Attila: Ars poetica verse. Németh Andornak Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás – fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Tetemrehívás

    Jöjjön Tóth Árpád: Tetemrehívás verse. Olykor a bíbor alkonyatban Elnehezedik a szivem – Felnézek a nagy, csuda égre, És látást látok, úgy hiszem. Boldogtalan fantáziámnak Úgy rémlik, a felhők felett Azért a csönd: meghalt az Isten, És ravatalra tétetett. Fejénél roppant arany lángok, Antares s Orion ragyog, Körüle térdre rogyva sírnak Az árván maradt angyalok. Valaki […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Naplemente

    Dsida Jenő: Naplemente Mi ez a furcsa, vézna sípszó? Ez a selyemlágy, kék zene? A nap, a nap, a zuhanó nap mintha aranyat vérzene. Völgyet szerettem, hegyre másztam. Kértem, hogy isteni kegyek mossanak bússá és szeliddé. Vajjon most már hová megyek? Fáj az éhség s a jóllakottság, mar az ital, a szomju csíp. Zokog a […] Olvass tovább

  • in

    Benedek Elek: Öcsike és őzike

    Benedek Elek: Öcsike és őzike Öcsike az éjjel Be szép álmot látott! Nagy kerek erdőben Őzikével játszott. Ölelte, csókolta, Csalta, csalogatta, Az ő kis kertjükbe Hívta, hívogatta. El is elindultak, Mentek, mendegéltek, Virágos réten át A kis kertbe értek. Amint odaértek, Felébredt Öcsike: „Istenkém, Istenkém, Eltűnt az őzike!” Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Éjféli fürdés

    Pilinszky János: Éjféli fürdés A tó ma tiszta, éber és oly éles fényü, mint a kés, lobogva lélekző tükör, mit lassu harcban összetör karom csapása. Nyugtalan heves fogakkal visszamar a mélyen megzavart elem. Legyőzve, lustán fekszem el és hallgatózom. Csillagok rebbennek csak, mint elhagyott egek vizébe zárt halak, tünődve úszó madarak. Elnézem őket, röptüket az […] Olvass tovább

  • in

    Kun Magdolna : A leghatalmasabb

    Kun Magdolna : A leghatalmasabb Csendes eső esik. Isten könnye hull. Megállíthatatlanul, szakadatlanul, mert látja, hogy a világ végleg elveszett, hisz haldoklik benne az emberszeretet. Haldoklik a természet, haldoklik a világ, s az ember nem hallja meg jajkiáltását, mert túlságosan önző, és nem érdekli más, csak önnön jóléte, és a kapzsiság. Ne könnyezz, Istenem, nézz […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos – Menedék

    Áprily Lajos – Menedék S mikor völgyünkre tört az áradat s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, egyetlenegy kőszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten. Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger

    Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Anyám

    Pilinszky János: Anyám Az életed kihült üveg, csiszolt és készre alkotott, hogy rajta át a szép halált szabad szemeddel láthatod, amint a lelked ablakát elállja minden földi fény elől, mely megbonthatná bensőd alkonyát. Magadba vagy, s csupán a fák, az áldott, ázott, őszi fák, csupán a fák a híveid. A híveid, s te szólsz nekik, […] Olvass tovább

  • in

    Vajda János: Napi rend

    Vajda János: Napi rend A nap legszebb része bizonnyal a reggel, Régi mondás, hogy ki korán kel, kincset lel. De hogy ember ezt a szabályt követhesse, Szükséges, hogy jókor feküdjék le este. Éjfél előtt egy-egy jó órai álom Bizony majd annyi, mint éjfél után három. Hogy pedig alvásból mennyi elegendő, Az életkor szerint különböztetendő. Legtöbbre […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Kertész leszek

    Jöjjön József Attila: Kertész leszek verse. Egy egyszerű vers valamiféle átható, ősi energiaforrással telve, szinte kényszerít, hogy daloljuk. József Attila gyermeki énjének víg kedélye, ami megjelenik az egyszerre játékos, lüktető és a valósággal szembesítő Kertész leszek című műben. – írja a cultura.hu a versről. József Attila: Kertész leszek Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel

    Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel Kis sömlyék szélin tehenek legelnek, Fakó sárgák a lompos alkonyatban, A szürke fűzfák egyre komorabban Guggolnak a bús víz holt ága mellett. Távolba néznek és a puszta távol Egy gramofon zenéjét hozza nékik, Rikácsolón, rekedten iderémlik, A pocsétában egy vén kácsa gázol. Az alkonyat, a merengő festő fest: Violára […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.