A versek oldala
Weöres Sándor: Fiúk, lányok Repülőt gyárt Jani, Feri, Köszörül, kitalál. Kicsi Kati nézegeti, Ide áll, oda áll. Sátrat épít Jani, Feri, Kalapál, kiabál. Kicsi Kata nézegeti, Ide áll, oda áll. Varrogat a Teri, Bözsi, Jár a tű, a fonál. Kicsi Laci nézegeti, Ide áll, oda áll. Főzöget a Teri, Bözsi, Van ebéd, tele tál. Kicsi […] Olvass tovább
Benedek Elek: Megjöttek a fecskék Mikor szép csendesen leszállott az este, Érkezett meg hozzánk a legelső fecske. Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte: Vajon megvan-e még az ő puha fészke. És jött a második. És jött a harmadik. Aztán jöttek többen. Mondottak valamit. Mit? Azt én nem tudom. Talán imádkoztak. Ímé, beteljesült, mire vágyakoztak. Künn […] Olvass tovább
Dsida Jenő: SZERETNÉK Szeretnék: kimenni messze, a víz partjára s a lemenő nappal szembenézve nekidőlni egy fának. Hetenként többször. A fejemet is hátravetve hallgatni a halk szúnyogdongást, meg a zsongó, csobogó vizet, mikor beszél a Csenddel. Úgy maradni, míg feljönnek a csillagok és simogató ezüst fényüket fejemre hintik. …Először egy napig maradni ott azután két […] Olvass tovább
Kölcsey Ferenc: REBELLIS VERS Zrínyi vére mosta Bécset, S senki bosszút nem állt; Rákóczi küzdött hazánkért, S töröknél lelt halált. Páris ígért szabadságot, Ti nem fogadtátok, Járom rátok, gyáva népek, S maradéktól átok. Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Apokrif című költeménye. 1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben, mert nem alhatom akkor éjszaka, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: VIZEN Beszélgetnek sajkámmal A fecsegő habok; Feszítem a lapátot, Hogy szinte izzadok. Anyám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: „Az istenért… ha feldőlsz… Nem féled a halált?” Apám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: „Az ördög hurcol arra, Szaggatni a ruhád.” Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Vad szirttetőn állunk verse. Vad szirttetőn mi ketten Állunk árván, meredten, Állunk összetapadtan, Nincs jajunk, könnyünk, szavunk: Egy ingás és zuhanunk. Véres hús-kapcsok óvnak, Amíg összefonódnak: Kékes, reszkető ajkunk. Míg csókolsz, nincsen szavunk, Ha megszólalsz zuhanunk. Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre: Vad szirttetőn állunk című költeményét. Mi a véleményed Ady Endre: Vad szirttetőn […] Olvass tovább
Parti Nagy Lajos: Ujjaim kibogoznád ujjaim kibogoznád ha eljuthatnék hozzád és várnál kaviárral suhogó zöld madárdal lugasával színezüst halat adnál ott állnék asztalodnál napfény és hajad méze hullna a terítékre végre Olvass tovább
Gazdag Erzsi: Őszi búcsúzás Int a pitypang-bóbita, s más vidékre száll. Liba nézi, s bámulva fél lábára áll. „Hova, hova, bóbita?” „Itt van már az ősz. El kell mennem, elkerget e goromba csősz. Isten veled, kis patak! Beteg sárga rét! Libák, lepkék, bogarak, száraz margarét!” „Isten veled, bóbita!”- szól a lúd sután, s bánatosan pislog […] Olvass tovább
Juhász Ferenc: Ady Endre utolsó fényképe Fáj az istent roncsokban látni, a kozmosz-szívűt a művén merengni. Így nem pusztulhat el akárki, kalapján hervadó virággal. Sárkány üvöltés és madárdal, kén-erdő, jég-kűrt, lét-alkonyi zsoltár: csak ennyi volnál, ennyi? Vén saskeselyű gubbaszt a szirten, a tolla rongyos, a csőre csorba. Nagy repülések, uramisten! Már összebékül a halállal, zúzott […] Olvass tovább
Ady Endre: A Szajna partján A Szajna partján él a Másik, Az is én vagyok, én vagyok, Két életet él két alakban Egy halott. A Duna partján Démonok űznek csúfot velem, A Szajna partján álmokba von be Százféle, szűz szerelem. Rákacag Páris S a boldog Másik visszakacag, Itt röhejes mámorba kerget Vijjogó, éji csapat. Ott […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc – Betlehemi csillag Mert jóllehet csak istállót talál, ki „lépremegy” a csillagot követve – mindig lesz Gáspár, Menyhárt s Boldizsár, ki újra csak elindul Betlehembe. A csillag meg nem róható azért, hogy álmaink egén kétszeresen süt – nem koronás, felkent királyt ígért, csak kisdedet, hogy királlyá növeljük. Ki a jászolnál megcsalatva áld mert […] Olvass tovább