A versek oldala
Jöjjön Radnóti Miklós: Tarkómon jobbkezeddel verse. Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel, a nappal fájhatott még, mert kértelek, ne vedd el; hallgattam, hogy keringél a vér ütőeredben. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom, oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos, pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. Meséled, még nem is volt egészen három […] Olvass tovább
Jöjjön Romhányi József: Focimeccs verse. Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén, egymás hátán-hegyén nyüzsög lenn a pályán. Mások mája táján taposnak, és ha elég laposnak lát a bíró minden egyest, megítél egy tizenegyest. S mert a szegény feje tizenegyest kirótt, a fele közönség átkozza a bírót! De senki sem csendes a nagy embertömbből, mert a másik fele harsány […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő – Tavaszi ujjongás verse. Tarka virágnak Illata kábít, – Édes a méz mit Kelyhe kínál; Lebben a lepke, Röppen a méh – Sok kicsi vándor Kedvese ajkán Csókra talál. Nincs ma halál, Él ma a földön Mit csak az Isten Élni teremtett; – Harsog a himnusz, Hangos a táj! – Semmi se […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Nem tudom Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról, nem macska-kényes renyheségről, mely puhán körüldorombol. nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról. Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy nem a módról, nem kacsalábon forgó házról vagy bankban őrzött pénz-halomról, nem tudom, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Kedves Jocó! verse. Kedves Jocó! 1. ső strófa De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Jó ruhába járni kelni, S öt forintér kuglert venni. 2. strófa Mig a cukrot szopogatnám, Uj ruhámat mutogatnám, Dicsekednél fűnek fának, Mi jó dolga van Attilának. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila versét! Mi a véleményed a […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Őrangyal Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra, Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra, Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem, Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet. Ha az életedet veszed újra fontolóra, És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla, Mert a bánat már nagyobbá vált, mint […] Olvass tovább
Tamkó Sirató Károly: Mérhetetlen Ez a világ mérhetetlen. A széle elérhetetlen. Sorsa kifürkészhetetlen. És az egész hangyaagynak, békaagynak – érthetetlen, érthetetlen! De az ember nemsokára (várjatok csak, várjatok csak) rátapint minden titkára! Olvass tovább
Szilágyi Domokos: Most… Most, amikor éjfelekig kell dolgoznom görnyedt-hajolva, hogy nincsen percnyi pihenés: most van szükségem mosolyodra. Most, amikor zúgó fülem szavak olvadt-érceit issza: most, most van szükségem nagyon simogató-lágy szavaidra. Most, amikor fáradt kezem törött szárnyú madárként rebben: most kell, ha csak egy percre is, hogy megpihenjen a kezedben. Az átvirrasztott éjszakákat enyhítse egy-egy […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: A medve töprengése verse. Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél, kibújás vagy bebújás? Ez a gondom, óriás! Barlangból kinézzek-e? Fák közt szétfürkésszek-e? Lesz-e málna, odú-méz? Ez a kérdés, de nehéz. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét. Mi a véleményed A medve töprengése írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Varró Dániel: Altató Kisbaba, kisbaba, vicces fej, cukipofa fejedet biccentsd el! Laposakat, laposakat pislantol, álom a szemeden most landol. Kisbaba, kisbaba, álmodjál, alszik a vigyor is a szádon már, alszik a nyafogás, alszik a dac, iciket, piciket szusszantgatsz. Olvass tovább
Váci Mihály: Virág Hajamban mennyi csók illata fészkel, mint rozs tövén a fürj-sírású szél, szememben szomjas vágyak nyája térdel szerelmed kóborló vizeinél. Állad remegve fogom kezembe, és arcodat, mint lámpát fordítom a homlokomra: – Láss! És mondd, szeretsz-e, mikor szeretni magam nem tudom. De jó is lenne még dúdolva-sírva átcsavarogni néhány éjszakát, s nézni, mikor […] Olvass tovább
Varró Dániel: Kötődő nevelés Mutogatnak sokat énrám: “de helyes kis batyu, lám!” Hisz a hátára kötözve cipel engem anyukám. Vagy előre, a hasára kötöz erszényszerüen, azután így tereget, meg vacsorázgat derüsen. S ha elöl van az a kendő, mibe engem kötözött, megesik, hogy a fejemre potyog egy kis körözött. A kötődő nevelésnek folyománya az a […] Olvass tovább