A versek oldala
Mécs László: A három királyfi bánata Amikor születtem, nem jeleztek nagyot Messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék. Isten […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Üzenet haza verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán verse. Csodálatosan békés délután. Benne van teljes életünk. Ülünk egymással szemben, beszélgetünk. Egyszerű és jó vagyok, mint világ fölött lebegő madár. Te átlátszó vagy, tiszta, mint a levegő, mint üvegkorsónk friss vize, melyen átcsillan a nap. Én szomjas vagyok s te nem tagadod meg tőlem magadat. Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: A kereszt fogantatása verse. A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben A Libanonra szállott. A Libanon csúcsán egy cédrus állott. Törzse obeliszk, feje korona. A Szentlélek ráharsogott: Te fa! Máriától, a Szűztől most jövök, Csirázik immár az Isten fia, És áldott ő az asszonyok között. Most rajtad a sor: im, vihar-kezemmel Megáldalak: légy terhes a […] Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Jézus Pilátus előtt verse. Jézus Pilátus előtt (Munkácsy képe) Állok merengve, hosszan, áhitattal: Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én; Álmomban éjjel, elmélkedve nappal Kerestem arczát; végre föllelém. Mit a halandó gyönge ismerettel, Töprengve, könyvekből meg nem tanúl: Az a te nagy lelkedbe rejtezett el, Lángelméd érzi öntudatlanúl. Az örök eszmét sejtem itt, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Szavak verse. Szavak, csodálatos szavak. Békítenek, lázítanak. Eldöntenek egy életet, följárnak, mint kísértetek. Szárnyalnak, mint a gondolat, görnyedve hordnak gondokat. Világokat jelentenek, meghaltál, ha már nincsenek. Dalolnak és dadognak ők, gügyögnek, mint a szeretők. Ölnek és feltámasztanak: szavak, csodálatos szavak. Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét. Mi a véleményed a Szavak írásról? […] Olvass tovább
Osvát Erzsébet: Pattan a rügy Tavaszt rikkant a rigó, itt van már a gólya Pattan a sok rügy a fán, mintegy varázsszóra. Eltűnt a hó, és a föld nagy vidáman ébred. Bimbót bont az ibolya, híre sincs a télnek. Tarka szoknyát kap a rét zöld ruhát az erdő. Ég kékjéről csodálja egy kis kölyökfelhő. Versenyez […] Olvass tovább
Reviczky Gyula: Húsvét Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Szíveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az isten-ember Győzedelmesen! Aki tudja, mint töré fel Sírját a dicső; Aki látja, hogy a földön Minden újra nő: Gondoljon feltámadásra, Mely örök leszen… Feltámadt az isten-ember Győzedelmesen. Olvass tovább
Juhász Magda: Húsvéti mese Meseerdő szélén játszanak az őzek, a tavaszi szélben vígan kergetőznek. Az ibolya virág szirmait kitárja, régóta vágyódik meleg napsugárra. Minden állat vigad, örül a tavasznak, de nyomuk sincs sehol a fürge nyulaknak. A mackó így dörmög:- Vajon hol késhetnek? Szarka szól a fáról:- Húsvétra készülnek. Festik a sok tojást, szorgosan dolgoznak, […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Húsvéti versike költeménye. Alászolgája! A Ludas Matyi-pálya, Isten bizony nehéz e’ – Erre nézve Nem lehet senkinek aggálya, A legaggabb gáncsolók agg mája Se irigyelheti eztet A szomorú keresztet. Például kérem, Most is meg kell őrizni A hidegvérem, Mikor e szép áprilisi télbe Arra vagyok itélve, Hogy ahelyett, hogy korcsolyát öltve Kisiklanék […] Olvass tovább
Jöjjön Benedek Elek: Húsvéti ének verse. Gyermekkoromnak szép emléke, Köszöntelek, húsvét vasárnap! Száll a szívemre égi béke Ünnepén a Feltámadásnak. Szárnyakat öltve száll a lelkem, Ujjongva száll, gyors szárnyalással… Ím, ott vagyok az ősi telken, S zsebem tele piros tojással! Gyermek vagyok, ki házról házra Kántálni jár piros tojásért, S gyűl a tojás, gyűl egyre-másra, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Húsvétra verse. Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom S az élet: győzelem az elmuláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam […] Olvass tovább