A versek oldala
Fórián Andrea – Édesanyám szívem úgy várja, lelkem kitárva, jöjj és öleld meg az édesanyád lelke úgy érzi, könnyéből vérzi, csak ejtsd ki e szót: óh, édesanyám! adj neki csókot, üde friss bókot, nevetve kövesd a lába nyomát, hallgass szavára, szíve hangjára, mert életénél is jobban imád! Olvass tovább
Ady Endre – Ne hagyjuk el magunkat Hát adjuk az Álomnak magunkat S édes anyám, aki megöregedtél Miattunk gyorsan és sohse vettél Gyér hajerdődbe újabb fésűt, Ez álomban légy ifju delnő. Egy nagynagy dáma, ki egyszer eljő, Ki soha, soha, sohase untat, Ki néz bennünket, csókol és üt, Édes anyám, aki megöregedtél, Ne hagyjuk el […] Olvass tovább
Gerzsenyi Sándor – Anyáknapján Nincs szebb a boldog asszony-arcnál, Míg nézi gyermekét; S ha rá ragyog a tiszta szempár, Nem adná kincsekért… Nincs jobb a hű édesanyánál! Ha csöndes, halk fohásza felszáll, Kitárul akkor fönn az Ég, S a Menny a Földdel összeér, Az égi üdv a Földre ér. Ma néktek szól a boldog ének, […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Hálás szívvel – Anyák napjára Szeretetburokkal vettél körbe, s óvtál. Szíved közelében, szíved alatt hordtál. Születtem, mert szültél, létre hívtál engem, talán egy szép álmot, jövőt láttál bennem. Anyai szíved a lágy dallamát verte, dobogva, jöttömet, létem ünnepelte. Karod körbefonta apró kis testemet, szép madonna voltál, kit festők festenek. Belsődből felém a szereteted […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin – A szívedre hallgass! Hallgasd csak a szívem ma is érted dobban, világgá dalolja, nem tartja titokban! Minden gondolatom körülötted kószál, várom szép mesédet, csak ne titkolózzál! Engedd, hogy a szíved, elmondja, mit érez. Így tudsz csak eljutni a másik szívéhez. Közös tervet szőve teljesülhet álmunk, egy irányt követve lélektárssá válunk. Hallgasd meg […] Olvass tovább
Rákos Sándor: Szökőév Szökőév, hallod-e? Ki látott ilyet! Február huszonkilencedike hova lett? (Szökőév, szórakozottan): Február huszonkilencedike? Azonnal! (Zsebébe nyúl, kotorászik benn): Megvolt pedig becsületszavamra!… (Miután minden zsebét kifordította, ijedten a homlokához kap): Óóóóóóóóó! Elcsórta egy naplopó Olvass tovább
Ágh István: 55 napja 55 napja nem fürödtem karodban, nem láttam nőt, nem ittam. Nadrágomon a piszok fényes. Mosom a lábam, betonvályúban szappanhabot taposok. Kapcát tekerek. Falevelet söprök. Köpök a savanyú vadalmától. Nem látlak téged. Nem foglak téged. Csak egy karabélyt, a halál óráján a nagymutatót. Csak egy kulacsot, a katonák nevével telefirkált edényt. Csak […] Olvass tovább
Ágh István – Halálig biztató Kutyánk hazaszökdel havasan, véresen, pofájába ragadt a vadnyúlszőr, a föld. Tengeriszárcsomók rikácsolnak a szélben – keménységük egy világot kitölt. Szavam, lélegzetem, mint fehér agancsot korcs bodzafák között most számon hordozom. Örömre ölt malac, fagybahasító láng szérűjében sürög az én gyerekkorom. A réges-régi tűz már szemem fénye lett, csak szemeimből ki […] Olvass tovább
Jöjjön Mezei András: Apja és fia verse. Ha apuval megszökünk, délig haza sem jövünk. A kezünket zsebre vágva Kisétálunk a világba. Még hogy ő nagy, én kicsi, talán ez is valami? Lábunk előtt fut a labda, Hol én rúgom, hol meg apja. Ha kifullad a szuflája, kerekül a tonzúrája, mintha pingponglabda táncol, úgy villog ki […] Olvass tovább
Bereményi Géza: Corvin-köziek Nem gondoltam, hogy életemben még eszembe jut, tisztán látom olykor mégis a szomszéd nagyfiút, szombat este jött ivás után, s félrehúzott: van egy balladám. Nem gondoltam, hogy életemben még eszembe jut, mégis hallom bort susogva a szomszéd nagyfiút, azt susogja: Corvin köziek, s félrenéz, a lakók közül melyik hallja meg. A Corvin […] Olvass tovább
Baranyai Mária: Érzelmek nélkül? Ne akarj élni érzelmeid nélkül Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak Ne építsél várat, ne vonulj toronyba Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba Engedd, hogy […] Olvass tovább
Jókai Anna: A lovas imája Nappalra fekete lovat adj hogy kitessék a fehér fényben És fehér legyen a ló ha ránk szakad a fekete éjjel ha a gyeplőt elejteném a fekete akkor is haladjon Ha álmodozva elkószálnék a fehér az úton marasszon versenylovak kíméljenek cirkuszi ló sem kell megedződött hátaslovunk elbír a tereppel a fekete […] Olvass tovább