A versek oldala
Baranyi Ferenc: Lány a kútnál A lány leült a kútnál és szép volt, mint a kút, melynek mélysége lentről fel, az arcára hullt, a kőalak mögötte majd megveszett, hiszen rangban hozzákövülni nem volt reménye sem, a lány leült a kútnál és elmosolyodott, az örökkévalóság percekre tört legott, felkaptam egy darabját s elfutottam vele, nehogy egy […] Olvass tovább
Rigó Béla: Nálatok laknak-e állatok? Nálatok laknak-e állatok? Várnak-e rátok régi barátok, kutyák, csalafinta macskák szimatolva a lábatok, hogy merre jártatok? Vagy csak egy kalitka rácsai mögé zárva mereng egy árva, ritka, drága papagáj? Olykor felkiált: „Na megállj!” Hogy mért, ez az ő titka. Néha meg furcsa beszéd, azt mondja: „Gyurika szép!” Nálatok őrzik-e állatok […] Olvass tovább
Faludy György – Hogy megszerettelek… Hogy megszerettelek hét év alatt? Előbb történt. Az első pillanat döntött. A tengernél, csomagjaid mellett álltunk. Ott gondoltam, amíg a taxi jött: most tán megkérdezem, mért nem marad hét nap helyett velem örökre? De ajánlhatok ilyet annak, kit néhány perce ismerek? Holott te azt akartad hallani. Majd ott ültünk a […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor: Imátlan ima verse. Befejezni a napot szépen, bízni az óra örömében, az álom hajóján kivárni, szeretteinknek jót kívánni, élőnek, holtnak, szeretteink szeretteinek szép rend szerint örömet kívánni mindahánynak, (torló percek hullámot hánynak, az órák az éjbe ömölnek), örömet kívánni az örömnek. Köszönjük, hogy elolvastad Devecseri Gábor költeményét. Mi a véleményed az Imátlan […] Olvass tovább
Orbán Ottó: Születésnapomra Nem mondom meg, hány éves lettem, a tortabevonót is mind megettem: az ám, lazán! Mégis, ha tán felém jöttök, a Platánban lesz friss sütőtök, sonkás- tojás, veder szeder, meg a sok régi étek, húzd rá, cigány, ez égi ének, kódus kórus az égi karban, de kihagyta ezt Madách, elvitte férfikorban asszony, meg […] Olvass tovább
Ady Endre: A karácsony férfi-ünnep A karácsony férfi-ünnep Betlehem, a te hajnalod Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat, Hogy fia fogant Máriának. Mienk az arany, myrrha, tömjén S a nagy fájó gondolatok. Mienk az élet s kötelez: Kisded-sírás velünk veszekszik, A nagy Titok fejünkre fekszik. Óh, testvérek, miénk az élet, Bennünket bíztat és sebez. Óh, élni bús […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Jézuska tiszteletére. A született Jézus, Ez igézetes gyermek, Áldja meg azokat, Kik a szívünkbe vernek Mérges szuronyokat. Áldassanak bennünk A kifeslett vér-rózsák: Bánat, kín, szenvedés, Mert Jézus volt a Jóság S a nagy, szent türelem. Csengessünk csengőkkel, Szeressünk szeretettel, Örüljünk, ha sírunk, Ha ránk tör minden ember S ha álul bántatunk. […] Olvass tovább
Pilinszky János: Dél Örökkétartó pillanat! Vad szívverésem alig győzi csöndjét, csak nagysokára, akkor is alig rebben egyet a meglepett öröklét. Majd újra vár, latolva mozdulatlan, vadállati figyelme ezt meg azt, majd az egészet egyből átkutatja, nyugalmával hol itt, hol ott nyomaszt. Egy házat próbál végre messze-messze, méternyire a semmiség előtt megvillogtatja. Eltökélten aztán, hirtelen rá […] Olvass tovább
Jöjjön Halász Judit – Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató előadása. Ez a cinke oly picinke, falevélbõl van az inge, pókhálóból a szoknyája, makkhéjból a csizmácskája. Csak füvön élt a kis zebra, de most rákapott a zabra; végül is elvitték Szobra, ott oktatják szebbre-jobbra. Teljes vers itt – Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató verse. Ez a cinke oly picinke, falevélbõl van az inge, pókhálóból a szoknyája, makkhéjból a csizmácskája. Csak füvön élt a kis zebra, de most rákapott a zabra; végül is elvitték Szobra, ott oktatják szebbre-jobbra. „Apám – így szól a kis bálna -, hadd mehessek el a bálba.” „Nem mehetsz el, […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Éji Menyhért Amikor az úti tócsa tükröz elmenő napot és a háziúr veséje titkosabb és bonyolultabb mint az élet nappalán: ekkor indul Éji Menyhért sikátorból lopakodva, sarki kocsma rejtekén iszik féldeci töményet, aztán egy torony mögött a karcsú harangütéssel éjfélkor találkozik halkan, láthatatlanúl. Megy tovább, mindig tovább, kőből épült városfalra, ott se látja […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Örök Élet Mint egy csapda, nyílik és csukódik a testem, folyton szűri, amibe belekeveredtem. A világot szűröm én, mint szivacs a tengert, savakat és lúgokat, isteneket, embert. A világot eszem én, a világ esz engem, egymás szája és bele vagyunk mind a ketten. Egymás gyomra – elemészt, amit megemésztek: örök halál vagyok én, […] Olvass tovább