A versek oldala
Juhász Gyula: Az élet szonettje …És minden alkony opálosan éled És minden hajnal szőkén rámkacag És mindig forrnak vágyak és nyarak, Be csodás vagy, csókok szülötte, élet! És mindig küldesz új bánatokat És új reményt is, ami dalra méltó És szemeket, amelyek, mint a mély tó, Balzsamot adnak nékem s titkokat. És nem fáradok el […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Veronika kendője Ha élünk, száll még ránk sok álom, Még járunk napsütéses tájon, Ám egy felhő bennünk borong majd. Egy képtől nem lesz maradásunk, Egy arc ránk mered halaványan, Kendőnk ha kiterítjük lágyan. Mint Veronika Urunk képét, Világok véres verejtékét Mi a lelkünkkel letöröltük. Olvass tovább
Petőfi Sándor: Olaszország Megunták végre a földöncsuszást, Egymásután mind talpon termenek, A sóhajokból égiháború Lett, s lánc helyett most kardok csörgenek. S halvány narancs helyett a déli fák Piros vérrózsákkal lesznek tele – A te dicső szent katonáid ők, Segítsd őket, szabadság istene! Nos, elbizott hatalmas zsarnokok, Orcáitokrul a vér hova lett? Orcátok olyan kísértetfejér, […] Olvass tovább
Korom Attila: Zuhog a hó Alvadt vér színű lombot látnak az ágak Káromkodnak a varjak, a ködből rám kiabálnak Füstöt kócol a szél, tarlón köd takaró Angyalaim dideregnek, odafent érik a hó Vacog a város a házak is fáznak egyedül alszol, álmodban várlak, a szempillámon hópelyhek hintáznak Az őrangyal álmos szegénykém fázhat hát szedem a […] Olvass tovább
Hajnal Anna: Nem szerethet mindenki Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett…, zamatos…, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan […] Olvass tovább
Szabédi László: Minek örülök Mért búslakodnám? Annak örülök, amit az Isten lenni adott. Hogy széles mezőkön száz sugár sürög, s én látom a színt, a fényt, a napot. Hallom a hangot, mit százezer madaracska csicsereg boldogan, csókra csalogatva. Érzem a barna föld részegítő illatát, s az idegeimen az élet csap át. Karomat kitárom, féktelenül fütyülök, […] Olvass tovább
Devecseri Gábor: Itthon vagy-e kedves? Itthon vagy-e kedves, itthon-e? Szíved a szívemhez hajlik-e? Kezed a kezembe simul-e? Ha simul, ha hajlik, tekints le. Magas hegy tetején sziklaszál, sziklaszál tetején cifra vár. Cifra vár, sziklaszál, meddig áll? Tovább él náluk e madrigál. Mint a zúgó erdő, a szívem nem csendesül el, csak szíveden. Fentcikázó sólyom a […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Megjött a télapó verse. Szánon jött. A hegyeken fenyők búcsúztatták. Zsákját tükrös hegyi tón vizilányok varrták. Medvék mézet gyűjtöttek nyár derekán néki. S egy kosárban áfonyát küldött az Ősz néni. Pirosszemű mókusok mogyorója csörren. S megcsendül a kicsi szán csengője a csöndben. Itt van már az udvaron. Toporog a hóban. Teli zsákja […] Olvass tovább
Gulyás Gábor: Baba Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot, Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod. Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára, Mutasd meg magad, gyere a világra. Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat, Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat. Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta, Sírásod számukra isteni nóta. Hideg van, megszoktad a bukolt világot, […] Olvass tovább
Mentovics Éva: Legyen öröm a tanulás Untuk a sok kirándulást, sok lazítást, meg pihit. Lehet, furcsa kimondani: fárasztó volt már kicsit. Nélkülöztük egész nyáron az írást, a matekot, így ötöst és piros pontot egyikünk sem kaphatott. Bár volt úszás, fára mászás, nyaralás, a nagyinál, s élveztük, hogy locsolásért, palacsinta, fagyi jár, nyár végén már sóhajtoztunk, […] Olvass tovább
Gergely Ágnes: A méh románca Egész világ nekem kínál különb-különb mézeket azonnyomban azzá válok amit magamba veszek titkos szelek elsodornak vagyok szélben szalmaszál porzanak a messzi rétek üvegtestem arra száll én vagyok a rét felett a hajladozó hangaszál egyik lábam Bornemisza másik Salamon király. Olvass tovább
Jöjjön Arany János – A méh románca verse. Ablak alatt A pünkösdi rózsa, Kezd egy kicsit Fesleni bimbója: Kékszemű lyány, Válogat belőle, Koszorúnak Holnap esküvőre. Reménykedik Egy kis méh az ágon: Szép eladó, Jaj, ne bántsd virágom! Ezt az egyet Magamnak kerestem, Alig hasadt Mikor eljegyeztem. Felel a lyány: Te bohó kis állat! Lelsz te […] Olvass tovább