Ajánljuk:

  • in

    Csákváry Zoltán: Újévi imádság

    Csákváry Zoltán: Újévi imádság Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén, Sötét árnyékban, fénylő napsütésben, Madárdalban és kis gyermek szemén. Ki igazgatod sorsok fordulását, Romokból építsz boldog holnapot, Hozzád küldjük ma szívünk imádságát Uram, ne hagyd el árva magyarod! Ne hagyd el őket, akik téged hívnak A mélységből […] Olvass tovább

  • in

    Chiricuta József: Léleknyugtató múlt

    Chiricuta József: Léleknyugtató múlt Néha mikor betelik a pohár a mai világgal, A régmúlt néhány emléke ragad magával, Mikor nagyanyám pendelyébe kapaszkodva, Szaladgáltam a nagyvilágnak nekirugaszkodva. Emlékszem a szoba recsegő padlójára, A sarokba meghúzódó selyem finom pókhálóra. Kopott, kézzel festett bútorok a házban, Rongyos szőnyeget tapos egy cica magányában. De a konyhába lépve mindig pezsgett […] Olvass tovább

  • Jöjjön Reményik Sándor Mi mindíg búcsuzunk verse.
    in

    Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

    Jöjjön Reményik Sándor Mi mindíg búcsuzunk verse. Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Vértanúink

    Juhász Gyula: Vértanúink A föld alól, a magyar föld alól A vértanúk szent lelke földalol: E nagy napon, hol emlék s béke leng, A bús bitókra hittel nézzetek! Hittel, reménnyel, mert most kél a nap, Minden napoknál szebb és szabadabb! A nap, melyért mi vérben esve el, Nyugodtan haltunk ama reggelen. Szemünk nem látta, lelkünk […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Téli este

    Szabó Lőrinc: Téli este Lócika megjött, hároméves, a szél kicsípte, friss, piros, veti mackóját, s magyarázza, hogy nincs odaki semmi rossz, és füstöl a ló orra, és ő nem borult fel a ródlival, s az ablaknál ölembe mászik a kinéz és szól: – Csak az a baj, hogy korán kellett hazajönni! – s mesél és […] Olvass tovább

  • in ,

    Szilágyi Domonkos – Víziorgona: előadja Koncz Zsuzsa

    Jöjjön Szilágyi Domonkos – Víziorgona verse, előadja Koncz Zsuzsa. Jéghideg vizek játéka, csoda, királyi kertbe illő, oda, szökik rövid vascsövön, hogy nem marad kő kövön! Van-e drága mestere, hogy barlangot festene levegőbe, van-e hang, hogy nyomát őrizze hant. Jéghideg vizek játékát, csodásat – királyi kertbe illő varázslat – ha elállítod, lezárod, s esik a cső […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Tanévzáró

    Csukás István: Tanévzáró Félre irka, sutba táska, vidám szemünk ne is lássa, vigyük gyorsan a padlásra, őszig legyen ott lakása. Elő sárkány, elő labda szállj az égnél magasabbra. Gyere, állj be a csapatba, estig ne is hagyjuk abba. Vár a víz és vár a partja, vár a nyári rét, a tarka, szívünk dobog, bőrünk barna, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor – Őszi csodák

    Jöjjön Reményik Sándor – Őszi csodák verse. Dr. Filep Gyulának Ülve a karosszékben, Ma legelőször néztem Szemközt az utcasort. A tekintetem rátévedt egy fára: Nini még most sem sárga. Zöldnek tartotta meg Szép reménység-ruhában Az, aki megtarthat mindeneket. És én is élek, És én is élek S megvannak mind, akiket szeretek. S e nekem-láthatatlan tündér-őszben […] Olvass tovább

  • in

    Kálnai Attila – Boldog

    Kálnai Attila – Boldog Boldogult az, ki már nincs, A koporsón sincs kilincs, És ki elmegy örökre, Nem bíz semmit, – őrökre. A lényeged, – öröklét, Hited kincsét, örökét, Nem vehetik el soha, Mert, hogy annak nincs módja. Bármily irigy a világ, Összegyűjt, mit szeme lát, Nem érti a lényeget, Érdemünkön, – fémjelet. Hisz’ az […] Olvass tovább

  • in

    Fazekas Mihály: A tavaszhoz

    Fazekas Mihály: A tavaszhoz Már a gyenge kökörcs fel-felemelgeti A nyálkás avarok leple alól fejét És pelyhes koszorúját Lassanként nyitogatja ki. Jer, lágy szél, jer! öleld és nyalogasd körűl A felkölt gyereket, jer, nehogy a fogas Fény megverje szemével Vonj enyhébb levegőt reá. Már sok kis madarak messze kerűlgetik A füstös levegőt, melyben az emberek […] Olvass tovább

  • in

    Osvát Erzsébet: Tavasz a várva várt

    Osvát Erzsébet: Tavasz a várva várt Ki csalogat napsugarat? Távolba szállt madarakat? Ki festi az eget kékre, hóvirágot hófehérre? Ki ad bársonyt a barkákra, zöld ruhát a fázó fákra? Tavasz ő, a várva-várt. Végre, végre ránk talált! Örülnek a gyerekek: vetnek cigánykereket. Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.