A versek oldala
Jöjjön Berzsenyi Dániel – Vigasztalás verse. Mindég csak sírsz? csak bús siralomra Nyílnak most is bágyadt szemeid? Mindég csak e gyászos sírhalomra Öntözgeted néma könnyeid? Tudom, legszebb örömid reggelét E szomorú hant alá zárád; Tudom, árva szíved kedves felét Kéri vissza epedő orcád. Oh, hárítsd el ázott fátyolodat Bús szemedről, kegyes szenvedő! Nem fedi már […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Tél verse. Hó a mező takarója, hűvös a nap, fogy a láng. Délen a fecske, gólya gondol-e ránk? Nincs dal az ég hidegében, károg a varjusereg. Mégis a szán fut a jégen, gyerekek! Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor versét! Mi a véleményed a Tél írásról? Írd meg kommentbe! Jöjjön Weöres Sándor: Tél verse […] Olvass tovább
Csákváry Zoltán: Újévi imádság Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén, Sötét árnyékban, fénylő napsütésben, Madárdalban és kis gyermek szemén. Ki igazgatod sorsok fordulását, Romokból építsz boldog holnapot, Hozzád küldjük ma szívünk imádságát Uram, ne hagyd el árva magyarod! Ne hagyd el őket, akik téged hívnak A mélységből […] Olvass tovább
Chiricuta József: Léleknyugtató múlt Néha mikor betelik a pohár a mai világgal, A régmúlt néhány emléke ragad magával, Mikor nagyanyám pendelyébe kapaszkodva, Szaladgáltam a nagyvilágnak nekirugaszkodva. Emlékszem a szoba recsegő padlójára, A sarokba meghúzódó selyem finom pókhálóra. Kopott, kézzel festett bútorok a házban, Rongyos szőnyeget tapos egy cica magányában. De a konyhába lépve mindig pezsgett […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor Mi mindíg búcsuzunk verse. Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Vértanúink A föld alól, a magyar föld alól A vértanúk szent lelke földalol: E nagy napon, hol emlék s béke leng, A bús bitókra hittel nézzetek! Hittel, reménnyel, mert most kél a nap, Minden napoknál szebb és szabadabb! A nap, melyért mi vérben esve el, Nyugodtan haltunk ama reggelen. Szemünk nem látta, lelkünk […] Olvass tovább
Pilinszky János – Szerenád Szép a világ. Mégis a legszebb az a világ, mit senki se teremtett. Van, aki szült és szeretett, de te egyedűl azért, mert vagyok. Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Téli este Lócika megjött, hároméves, a szél kicsípte, friss, piros, veti mackóját, s magyarázza, hogy nincs odaki semmi rossz, és füstöl a ló orra, és ő nem borult fel a ródlival, s az ablaknál ölembe mászik a kinéz és szól: – Csak az a baj, hogy korán kellett hazajönni! – s mesél és […] Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domonkos – Víziorgona verse, előadja Koncz Zsuzsa. Jéghideg vizek játéka, csoda, királyi kertbe illő, oda, szökik rövid vascsövön, hogy nem marad kő kövön! Van-e drága mestere, hogy barlangot festene levegőbe, van-e hang, hogy nyomát őrizze hant. Jéghideg vizek játékát, csodásat – királyi kertbe illő varázslat – ha elállítod, lezárod, s esik a cső […] Olvass tovább
Csukás István: Tanévzáró Félre irka, sutba táska, vidám szemünk ne is lássa, vigyük gyorsan a padlásra, őszig legyen ott lakása. Elő sárkány, elő labda szállj az égnél magasabbra. Gyere, állj be a csapatba, estig ne is hagyjuk abba. Vár a víz és vár a partja, vár a nyári rét, a tarka, szívünk dobog, bőrünk barna, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Őszi csodák verse. Dr. Filep Gyulának Ülve a karosszékben, Ma legelőször néztem Szemközt az utcasort. A tekintetem rátévedt egy fára: Nini még most sem sárga. Zöldnek tartotta meg Szép reménység-ruhában Az, aki megtarthat mindeneket. És én is élek, És én is élek S megvannak mind, akiket szeretek. S e nekem-láthatatlan tündér-őszben […] Olvass tovább
Kálnai Attila – Boldog Boldogult az, ki már nincs, A koporsón sincs kilincs, És ki elmegy örökre, Nem bíz semmit, – őrökre. A lényeged, – öröklét, Hited kincsét, örökét, Nem vehetik el soha, Mert, hogy annak nincs módja. Bármily irigy a világ, Összegyűjt, mit szeme lát, Nem érti a lényeget, Érdemünkön, – fémjelet. Hisz’ az […] Olvass tovább