A versek oldala
Fazekas Mihály: A tavaszhoz Már a gyenge kökörcs fel-felemelgeti A nyálkás avarok leple alól fejét És pelyhes koszorúját Lassanként nyitogatja ki. Jer, lágy szél, jer! öleld és nyalogasd körűl A felkölt gyereket, jer, nehogy a fogas Fény megverje szemével Vonj enyhébb levegőt reá. Már sok kis madarak messze kerűlgetik A füstös levegőt, melyben az emberek […] Olvass tovább
Osvát Erzsébet: Tavasz a várva várt Ki csalogat napsugarat? Távolba szállt madarakat? Ki festi az eget kékre, hóvirágot hófehérre? Ki ad bársonyt a barkákra, zöld ruhát a fázó fákra? Tavasz ő, a várva-várt. Végre, végre ránk talált! Örülnek a gyerekek: vetnek cigánykereket. Olvass tovább
Weöres Sándor: Vers a színházról Amikor a függöny felgördül a térben az ember eltörpül, figyelmes nézések több-száza behatol a színpad odvába. Ott benn a tünemények suhognak, lámpás éjszakában ragyognak, a színek fémessé szépülnek, szavakból paloták épülnek. Nem szűnik a játék varázsa, távozóban nézünk egymásra, mert egymásban látjuk a jámbort, aki a játékban király volt. Olvass tovább
Weöres Sándor: Macska-induló Kurrogj, kurrogj, kormos macska, cirregj, cirregj, cirmos macska, büszkén lejt hat vak bak macska, sok pettyes láb, száz karmocska. Jobbra át, balra át, agyon marjuk a kutyát, nyauúu! Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska, pisszegj, pisszegj, pikulás macska, aki beteg pikulálhat, szedjen macska-pilulákat. Hátra arc, nagy kudarc, nem marunk ha te se marsz, nyauúu! Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Itt a farsang verse. Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál, Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő. Dirreg, durrog a mozsár, táncosra vár a kosár, A kávészem int neki, míg az őrlő pergeti. Heje-huja vigalom! habos fánk a jutalom. Mákos patkó, babkávé, értük van a parádé. Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Elmélkedve Mit kéne tennem? Nem tudom. A kezem összekulcsolom. Ülök az ágyon szótalan. Hová is ejtettem magam? Összefonom ujjaimat. Ennyi maradt: a mozdulat A hitből, és gályára vont Őseimből maradt a csont. Hová forduljon hát az ész? Pedig jó volna szégyenét A szóval, mely megsejteti, Kimondani, s elrejteni. Olvass tovább
Petőfi Sándor: Az árva lyány 1 Csak egy lénnyel van kevesebb, Mint tennap volt, S nekem ugy tetszik: az egész Világ kiholt. Meghalt anyám, le is tevék A sírba őt: Lelkemből varrtam én reá A szemfedőt. Anyám, miért nem vitted el Életemet, Ha már belőle elvivéd Az örömet? Te nap valál, én sugarad. Itt mért […] Olvass tovább
Juhász Gyula: November Nem is búcsúzott, elment szótalan, Az ifjúságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig búról és gondról dalolt. Nem is szerettem fanyar új borát, Asszonytalan és pénztelen sorát. Nem is sirattam el, csak csöndesen Elbámulok az eltűnt éveken: És ma sír, zúg, búg, zendül az avar: Holt ifjúságom […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Névnapi gondolatok verse. Itt ülök, az órák hosszu voltát mérvén, Minden társaságom egy homályos lámpa: És nincs földi lélek, aki erre térvén, Jó estét kivánni benyisson szobámba. Nem tevék talán szert soha jó emberre? Boldogtalan aki nem bir egy baráttal: S én az enyéimről meghiszem, ismerve, Hogy ők, mint szerencsém, nem fordultak […] Olvass tovább
Pósa Lajos: Erdőben van egy fa Erdőben van egy fa, Alatta ibolya, Szép piros hajnalban Elmegyek én oda. Liliommal együtt Kötöm bokrétába, Édes jó anyámnak A neve napjára. Tudom, hogy megörűl, Tudom, összecsókol – Jó éjszakát, fecskék! Költsetek fel jókor! Olvass tovább
Pósa Lajos: Nagyapó neve napjára Perdülj, kis citerám, Vígságos nótára, Kedves nagyapónak A neve napjára. Hány csillag az égen, Harmat a fűszálon, Kedves nagyapóra Annyi áldás szálljon! Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Névnapi köszöntés verse. Kár hogy a pap megkeresztelt, Jobb volnál pogánynak, Mert pogány vagy és kegyetlen Híved fájdalmának. Vagy ha már meg kelle lenni, Mondtak volna másnak, Szép -, hamisnak, kellemesnek Csak ne Laurának. Mondták volna: légy gyönyörré Mindenek szemében, És örömnek kútfejévé Férfiak szivében; Vagy neveztek volna inkább Fájdalom napjának, Gyötrelmemnek, […] Olvass tovább