A versek oldala
Szabó Lőrinc – Varázslat Tegnap az enyém volt, puha álomfürdő az ajaka, kivül már megbomolt a rend, aztán éreztem, odabent hogy nyitotta meg kapuit egyre sóvárabb csókokig s hogy folytak körül eleven belső selymei melegen s hogy várt, akármit, hogy zihált, istent, akihez lelke szállt, halált, megváltást, valamit, s megnőve, mint a testen át harang […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Vasárnap Az éjszaka tündér kezével kihímezte a réteket. Jó reggelt, gyönyörű vasárnap, jó reggelt, virágok, füvek! Jó reggelt! – mondom jobbra-balra, minden virágnak köszönök, látogatóban vagyok én itt ezer kis ismerős között. Köszöngetek és fütyörészek, minden szép, minden érdekel. Pedig tegnap, szombaton este, de szomorún aludtam el! Egész nap pénz után szaladtam, a […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Virágok üzenete Mézed sok volt, tíz mázsa, tizenöt, mikor hogy; és tele cin-bödönök, fazekak, csöbrök, hasas üvegek sorakoztak, a földre rakva, meg az éléstárban, öreg polcokon. Viasz-szag mindenütt; a sonkolyon méhek raja; csakúgy illatozott az egész ház; volt olaj (barna), volt virág s akác (ez szőke), s pergetett és lépes méz… Jó bátyám, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Október verse. A fény arannyal öntözi még A szőke akác levelét, De ez a fény, megérzem én, Már októberi fény. Az alkony lila fátyla alatt Tarka tehenek hada halad, Vígan elbődül, hisz haza tart, De ez már őszi csapat. A kertben tarkán égő színek, Virágok, dúsan vérző szívek, Rajtuk az este harmata […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Októberi vázlat verse. Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Októberi séta verse. Ez itt a hervadás tündér-világa. Akartál látni szép halált velem? A Bükkös-erdő bús elégiája szép, mint a halál és a szerelem. Fától fához remegve száll a sóhaj, közöttük láthatatlan kéz kaszál. Az ágakról a fölrebbent rigóraj tengődni még a holt irtásba száll. Lombját a gally, nézd, mily kimélve ejti, holnap […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A bilincs verse. Szabadságért küzdött az ifjú, S börtönbe dobták, ottan űl, És meg-megrázza és átkozza Bilincsét nagy kegyetlenűl. Bilincse ekkép szóla hozzá: „Csörgess, de oh ne átkozzál! Csörgess, ifjú, csörgésem átok, Mely a zsarnok fejére száll! Ugye nem ismersz? a szabadság Csatáiban kard voltam én, S épen talán a te kezedben […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Vissza, és mégis A menny kizárt. Vissza a földre. Le. Lépcsőház, utca. Vége! Fekete nyugalom szállt meg. Nem közöl: marad az egyetem. Hány óra? Vége! Hat? Már hat? Mentem a menzára. De hisz ötkor ültünk le! Hang mozdúlt. Hogy is, hogy volt? Mintha száz éve! Nem közöl, ő mondta, s ime, a mennyei […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Csiribiri verse. Csiribiri csiribiri zabszalma — négy csillag közt alszom ma. Csiribiri csiribiri bojtorján — lélek lép a lajtorján. Csiribiri csiribiri szellő-lány szikrát lobbant, lángot hány. Csiribiri csiribiri fült katlan — szárnyatlan szállj, sült kappan! Csiribiri csiribiri lágy paplan — ágyad forró, lázad van. Csiribiri csiribiri zabszalma — még mellettem alszol ma. […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A walesi bárdok verse. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Zöld marci Négyágú épűlet, amely be sincs fedve, Mely akasztófának vagyon keresztelve, Akasztófa mellett hollók károgása, Nem volt Zöld Marcinak hét országban mása. Pej csikó szájában fényes acélzabla, Hányta a szikrát, ha a csikó harapta. Rajta, Zöld Marci, te futottál, röpültél, Mint a lobogó láng, kit elkapott a szél. Ugyancsak megteszi!… Marci, hol […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Ivás közben verse. Hányadik már a pohár?… csak Ötödik? Teremt’ ugyse! becsülettel Működik. Máskor megfe-felelek kétannyinak: S lábaim most már öttől is inganak. Ing a lábam, a nyelvem meg Elakad – Torkom a therpomyléi Szorulat, Ledionas a bor, mely lecsepege, Gondolatim… Sex… Rex… Xerxes serege. Sehogysem t’om kifejezni Magamat – Azt hiszitek, […] Olvass tovább