A versek oldala
Várnai Zseni: Balatoni alkony Az ég a vízre ráhajol a láthatáron valahol… az ég a vízzel összeér, az ég, a víz gyöngyházfehér. Így látom én fektemben itt a táj elnyugvó fényeit, miközben percem elrepül… az ég, a tó elszenderül. Oly nyugodalmas most a táj, boldog vagyok… semmi se fáj… tükörsima a Balaton, sellők énekét hallgatom. Olvass tovább
Jöjjön Füst Milán: Öregség verse. Hol vagytok ó szemeim, kik oly áldottnak véltetek egy arcot? S hol vagy ó csodálatos fülem is, amely oly hegyes lett, mint a szamáré valamely édes-bús nevetéstől? S hol vagytok fogaim, ti vérengzők, kiktől felserkent nemcsak a szamóca, de az annál duzzadtabb és pirosabb ajak is? S hol vagy te mellemnek […] Olvass tovább
Jöjjön Mentovics Éva: Búcsú az óvodától verse. Első nap az óvódában sírdogáltam-úgy tudom. Csordogáló könnyeim közt mosolyt láttam arcodon. Ölbe vettél, cirógattál, megfogtad a kezemet. Bátorító mosolyodból sugárzott a szeretet. Tyúkanyóként óvtál minket, tanítgattál, neveltél. Játék közben számtalanszor velünk együtt nevettél. Óvó nénik, dadusnénik, kispajtások, óvoda… Az itt töltött szép éveket nem felejtjük el soha. Köszönjük, […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Szeretni verse. Szeretni ezt az életet, az egyetlent a végest, Szeretni még ha bánt is, ha mostohánk is néhanap, de kék az ég, és süt a nap, van benne boldogság is. E szép és szőrnyű kor során csodákat tesz a tudomány a titkok titka tárul, a tudás fája lombosul, de atom felhő […] Olvass tovább
Jöjjön Osvát Erzsébet: Szivárvány verse. Napsugár, ha süt, esőcsepp pereg, nézz fel a magasba, nyisd ki jól a szemed: csodát látsz, gyönyörűt, hétszín szalagot hétszínű szivárvány tündököl, ragyog. De néhány pillanat s eltűnik az égen – mintha csak álmodtad volna egy mesében. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább
Jöjjön Novák László: Isten Lelke írása. Hová Isten Lelke hatolt: alvó ébred, éled a holt. eloszlik az éj homálya, a bűneit tisztán látja. Ki megdöbben, szíve sajog, oda megy, hol bűnök, bajok terhe lehull, semmivé lesz: az Úr Jézus keresztjéhez. Hol működik Isten Lelke, erőt nyer a félénk, gyenge. a tudatlan bölcsességet, vigaszt, kit a […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Olykor, éjjel verse. Olykor éjjel… szívem hogy zakatol! Az ágyon ujjam tévedezve jár, S nagyon közel, mellettem valahol Halkan megkoccan a vizespohár… S nem tudom, hol vagyok… akadozón Rémlik elém az elmúlt, messzi est, S az ujjam a fagyos márványlapon Reszketve egy gyújtót keres… Áldott a fény, mely sercegőn, fakón Ilyenkor gyűrt […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Ha valaki jönne… verse. Ha most valaki halkan idejönne, idelopózna a hátam mögé és megkérdezné: fáradt vagyok-é? Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát finom-borzolón fürtjeimbe lökné s én azt hinném, hogy úgy marad örökké. Leoldaná selyempuha kendőjét és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam. Ajkával mérné: nincs-e lázam? Nem lenne szava, nézne csak, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Előhang egy „monodrámához” verse. Ilonának Kérdeztek volna magzat-koromban… Ó, tudtam, tudtam én! Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba! nem ringat és nem ápol, – ellenemre van! És mégis itt vagyok. fejem rég kemény s tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. A vörheny és kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. Egyszer el akart […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szeretők verse. Álmodom én, nem aluszom, Gyönyörűség minden gondom, Rózsám keze fejem alja, Szíve szívem nyúgodalma. Micsoda fény az a csillag? Talán a hajnali csillag, Szeretőket összehozó, Szeretőket elválasztó. Kelj fel, rózsám, ne alugyál A szép hajnali csillagnál, Majd ha feljön esthajnalra, Jőj el vigasztalásomra. Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály költeményét. Mi […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Hideg május verse. Nem tudom én, hisz május volna most is, Van most is asszony, fény, illat, meleg, Elvétve tán nyit orgonavirág is, Vannak tán most is ifju emberek, Józan eszét tán most is elhajítja Mámoros éjjel egy-egy szeladon: De mégis, mégis, nem lángolunk, mint régen, Olyan ész nélkül, olyan szabadon… Virágos ágyon […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Bóbita verse. Bóbita, Bóbita táncol, Körben az angyalok ülnek, Béka hadak fuvoláznak, Sáska hadak hegedülnek. Bóbita, Bóbita játszik, Szárnyat igéz a malacra, Ráül, ígér neki csókot, Röpteti és kikacagja. Bóbita, Bóbita épít, Hajnali ködfal a vára, Termeiben sok a vendég, Törpe király fia, lánya. Bóbita, Bóbita álmos, Elpihen őszi levélen, Két csiga […] Olvass tovább